Tanúként való traumatizáció

Definíció

A tanúként való traumatizáció olyan lelki sérülés, amely akkor következik be, amikor egy gyermek vagy fiatal nem közvetlen áldozata, hanem szemtanúja valamilyen bántalmazásnak, erőszaknak vagy megrázó eseménynek. A tanúságélmény gyakran ugyanolyan mély nyomot hagy, mint maga az elszenvedett trauma, különösen ha az illető közel áll a bántalmazott személyhez, vagy ha úgy érzi, tehetetlen a helyzetben.

Részletes leírás

Tanúként való traumatizáció akkor alakul ki, ha a gyermek:

• szemtanúja fizikai vagy verbális bántalmazásnak (pl. szülők közötti erőszak),
• látja, hallja vagy tudomást szerez kortársai megszégyenítéséről, zaklatásáról,
• jelen van más gyerekek bántalmazásánál (pl. iskolai bullying),
• tanúja rendőri intézkedésnek, családon belüli erőszaknak vagy más sokkoló eseménynek.

A gyermek gyakran érzi magát tehetetlennek, gyakran érez bűntudatot vagy megfélemlítettséget, még akkor is, ha közvetlenül nem esett bántódása. A szorongás, lojalitáskonfliktus (pl. „anyát megveri az apám, de én mindkettőt szeretem”), valamint a tanúként átélt ijedtség vagy félelem mély lelki nyomokat hagyhat.

Lelki következmények és jelek

• Szorongás, alvászavarok, rémálmok
• Bűntudat, mert „nem tett semmit”
• Szerepzavar: a gyermek úgy érzi, „védelmezőként” kellett volna fellépnie
• Agresszió vagy visszahúzódás
• Érzelmi eltompulás
• Túlzott érettség
• Koncentrációzavar
• Iskolaellenesség

Főbb elemek és technikák

1. Biztonságos légkör kialakítása
   A gyerek számára elengedhetetlen, hogy megélhesse: beszélhet arról, amit látott, és nem hibáztatják.

2. A felelősség tisztázása
   Kiemelten fontos kimondani, hogy a történtek nem az ő hibája, és nem volt lehetősége beavatkozni.

3. Érzelmek tudatosítása és megnevezése
   Segíti a szorongás csökkentését, ha a gyermek megtanulja felismerni és kimondani a félelmet, bűntudatot, bizonytalanságot.

4. Stabil és kiszámítható keretek biztosítása
   A traumatizált tanúk számára a napirend, következetesség és kapcsolódás alapvető biztonságforrás.

5. Támogató párbeszéd és meghallgatás
   Nem kikérdezés, hanem kísérő jelenlét: a pedagógus vagy segítő figyel és elfogad, nem erőltet vallomást.

6. Szükség esetén szakember bevonása
   Pszichológus, gyermekvédelmi szakember vagy krízisintervenció bevonása indokolt tartós tünetek esetén.

7. Csoportos dinamikák figyelése
   Ha a tanúélmény iskolai eseményhez kapcsolódik, a közösségi folyamatok rendezése kiemelt jelentőségű.

Kapcsolódó fogalmak

• Lelki egészség
• Trauma
• Reviktimizáció
• Bizalomvesztés
• Poszttraumás stressz szindróma (PTSD)
• Kötődési zavarok

Gyakorlati jelentőség

A pedagógusok, gyermekvédelmi szakemberek és segítők számára fontos felismerni, hogy a tanúk nem „csak nézők”, hanem potenciális áldozatok is. Ez különösen igaz gyermekkorban, amikor az érzelmi feldolgozás képessége még nem alakult ki.

A tanúként traumatizált gyermekekkel kapcsolatban fontos:

• biztonságos légkört kell biztosítani, ahol a gyerek beszélhet a látottakról,
• meg kell erősíteni, hogy nem az ő felelőssége volt, ami történt,
• fontos a stabil, kiszámítható napirend és a kapcsolódás,
• szükség esetén pszichológus vagy gyermekvédelmi beavatkozás is indokolt.

Az iskola és a segítő közeg akkor jár el felelősen, ha nemcsak az erőszakot elszenvedett gyerekre figyel, hanem azokra is, akik szemtanúként szenvedtek el traumát.

Források / Ajánlott irodalom

• Terr, L. C. (1991). Childhood traumas: An outline and overview.
• Perry, B. D. & Szalavitz, M. (2006). The Boy Who Was Raised as a Dog