Tanúként való traumatizáció

Definíció

A tanúként való traumatizáció olyan lelki sérülés, amely akkor következik be, amikor egy gyermek vagy fiatal nem közvetlen áldozata, hanem szemtanúja valamilyen bántalmazásnak, erőszaknak vagy megrázó eseménynek. A tanúságélmény gyakran ugyanolyan mély nyomot hagy, mint maga az elszenvedett trauma, különösen ha az illető közel áll a bántalmazott személyhez, vagy ha úgy érzi, tehetetlen a helyzetben.

Részletes leírás

Tanúként való traumatizáció akkor alakul ki, ha a gyermek:

• szemtanúja fizikai vagy verbális bántalmazásnak (pl. szülők közötti erőszak),
• látja, hallja, vagy tudomást szerez kortársai megszégyenítéséről, zaklatásáról,
• jelen van más gyerekek bántalmazásánál (pl. iskolai bullying),
• tanúja rendőri intézkedésnek, családon belüli erőszaknak, vagy más sokkoló eseménynek. A gyermek gyakran érzi magát tehetetlennek, gyakran érez bűntudatot vagy megfélemlítettséget, még akkor is, ha közvetlenül nem esett bántódása. A szorongás, lojalitáskonfliktus (pl. „anyát megveri az apám, de én mindkettőt szeretem”), valamint a tanúként átélt ijedtség vagy félelem mély lelki nyomokat hagyhat. Lelki következmények és jelek
• Szorongás, alvászavarok, rémálmok
• Bűntudat, mert „nem tett semmit”
• Szerepzavar: a gyermek úőgy érzi „védelmezőként” kellet volna fellépnie
• Agresszió vagy visszahúzódás
• Érzelmi eltompulás,
• Túlzott érettség
• Koncentrációzavar,
• Iskolaellenesség,

Főbb Elemei és Technikák

Jelenleg erről nincs információ.

Kapcsolódó fogalmak

• Trauma
• Reviktimizáció
• Bizalomvesztés
• Poszttraumás stressz zavar (PTSD)
• Kötődési zavarok

Gyakorlati jelentőség

A pedagógusok, gyermekvédelmi szakemberek és segítők számára fontos felismerni, hogy a tanúk nem „csak nézők”, hanem potenciális áldozatok is. Ez különösen igaz gyermekkorban, amikor az érzelmi feldolgozás képessége még nem alakult ki. A tanúként traumatizált gyermekekkel kapcsolatban fontos:

• biztonságos légkört kell biztosítani, ahol a gyerek beszélhet a látottakról,
• meg kell erősíteni, hogy nem az ő felelőssége volt, ami történt,
• fontos a stabil, kiszámítható napirend, kapcsolódás,
• szükség esetén pszichológus, gyermekvédelmi beavatkozás is indokolt. Az iskola és a segítő közeg akkor jár el felelősen, ha nemcsak az erőszakot elszenvedett gyerekere figyel, hanem azokra is, akik szemtanúként szenvedtek el traumát.

Források / Ajánlott Irodalom

• Terr, L. C. (1991). Childhood traumas: An outline and overview.
• Perry, B. D. & Szalavitz, M. (2006). The Boy Who Was Raised as a Dog