Iskolai erőszak
Definíció
Az iskolai erőszak az oktatási intézményekben megjelenő, szándékos fizikai, verbális, érzelmi vagy kapcsolati ártalommal járó viselkedések összességét jelöli. Ide tartozik minden olyan cselekedet, amely sérülést, félelmet, megalázást, fenyegetést vagy tartós lelki terhelést okoz tanulóknak, pedagógusoknak vagy más iskolai szereplőknek.
Részletes leírás
Az iskolai erőszak sokféle formában jelentkezhet, és nem kizárólag tanulók között fordul elő. A közeg sajátosságai – például a hatalmi viszonyok, a csoportnormák vagy a tanári szerep – befolyásolják a megjelenését és súlyosságát.
Főbb formái:
- fizikai erőszak: ütés, lökdösés, tárgyakkal okozott sérülés;
- verbális erőszak: sértegetés, fenyegetés, csúfolás;
- érzelmi/kapcsolati erőszak: megszégyenítés, kiközösítés, pletykálás;
- intézményi erőszak: megalázó bánásmód, túlzott szankcionálás, hatalommal való visszaélés;
- tanár elleni erőszak: verbális támadás, fenyegetés, fizikai agresszió;
- tanár általi erőszak: megszégyenítés, ellenségesség, verbális bántás.
Kiváltó tényezők:
- családi feszültségek, érzelmi instabilitás;
- tanulási nehézségek, frusztráció, kudarcélmények;
- kortárs csoporton belüli státuszharc, népszerűségkeresés;
- intézményi problémák: rendezetlen szabályok, következetlenség, túlterheltség.
Az erőszak rövid és hosszú távú hatásai érinthetik a teljes iskolai klímát: romlik a biztonságérzet, csökken a tanulási motiváció, nő a szorongás és a konfliktusok száma.
Főbb elemek és technikák
-
A helyzet pontos feltárása – Az érintettek meghallgatása, az események kontextusának tisztázása és az erőszak mintázatainak feltérképezése.
-
Biztonság megteremtése minden érintett számára – Azonnali beavatkozás a fenyegető helyzetek megszüntetésére, egyértelmű szabályok kommunikálása.
-
A sértett támogatása – Érzelmi biztonság nyújtása, a történtek átbeszélése, szükség esetén pszichológus bevonása.
-
A bántalmazó viselkedés pedagógiai rendezése – A cél a felelősség megértése, a viselkedésminta korrekciója és a társas normák újratanítása — nem a büntetés vagy megszégyenítés.
-
A csoportnormák alakítása – Beszélgetések, resztoratív körök, közös szabályalkotás a közösség felelősségének és szerepének tudatosítására.
-
Intézményi szintű megelőzés – Átlátható szabályok, következetes eljárások, tanári teammunka, konfliktuskezelési protokollok és rendszeres érzékenyítő programok.
-
Szülői és szakmai együttműködés – Közös lépések meghatározása, információmegosztás, szükség esetén gyermekvédelmi vagy mentálhigiénés szakemberek bevonása.
Kapcsolódó fogalmak
Gyakorlati jelentőség
Az iskolai erőszak kezelése nem kizárólag fegyelmezési feladat. A pedagógusok és segítők feladata:
- felismerni az erőszak különböző formáit,
- időben és következetesen beavatkozni,
- támogatni a sértettet és a közösséget,
- kialakítani olyan iskolai kultúrát, ahol az erőszak nem normalizálódik.
A jól működő prevenció és beavatkozás hosszú távon javítja az iskolai biztonságot, a tanulói jóllétet és a pedagógusok munkakörnyezetét is.
Források / Ajánlott irodalom
- Olweus, D. (1993). Bullying at school: What we know and what we can do. Blackwell.
- Gaffney, H., Ttofi, M. M., & Farrington, D. P. (2019). Evaluating the effectiveness of school-bullying prevention programs: An updated meta-analytical review. Aggression and Violent Behavior, 45, 111–133. https://doi.org/10.1016/j.avb.2018.07.001 Forrás megnyitása
Szinopszis
Iskolai zaklatás (bullying) megelőzésére irányuló programok hatékonyságát vizsgáló szisztematikus áttekintés és metaelemzés, amely 100 értékelést (103 hatásnagyságot) dolgozott fel a 2009–2016 közötti szakirodalomból. A programok érdemben csökkentik mind a zaklató magatartást (kb. 19–20%-kal), mind az áldozattá válást (kb. 15–16%-kal). A hatás mértéke azonban nagy eltérést mutat a vizsgálatok között, az alkalmazott program- és kutatási elrendezés függvényében. - Ttofi, M. M., & Farrington, D. P. (2011). Effectiveness of school-based programs to reduce bullying: A systematic and meta-analytic review. Journal of Experimental Criminology, 7(1), 27–56. https://doi.org/10.1007/s11292-010-9109-1
- Salmivalli, C., Björkqvist, K., Lagerspetz, K., Österman, K., & Kaukiainen, A. (1996). Bullying as a group process: Participant roles and their relations to social status within the group. Aggressive Behavior, 22(1), 1–15. https://doi.org/10.1002/(SICI)1098-2337(1996)22:1<1::AID-AB1>3.0.CO;2-T
- Holt, M. K., Vivolo-Kantor, A. M., Polanin, J. R., Holland, K. M., DeGue, S., Matjasko, J. L., Wolfe, M., & Reid, G. (2015). Bullying and suicidal ideation and behaviors: A meta-analysis. Pediatrics, 135(2), e496–e509. https://doi.org/10.1542/peds.2014-1864 Forrás megnyitása
Szinopszis
Metaelemzés, amely 47 keresztmetszeti vizsgálat alapján vizsgálja az iskolai zaklatásban való érintettség és az öngyilkossági gondolatok, illetve viselkedés közötti összefüggést. Az eredmények szerint a zaklatásban bármilyen szerepben — áldozatként, elkövetőként vagy áldozat-elkövetőként — való részvétel egyaránt megemeli az öngyilkossági gondolatok és cselekvések kockázatát. A szerzők a zaklatásban érintett fiatalok mentális egészségére irányuló célzott prevenciót sürgetnek. - Copeland, W. E., Wolke, D., Angold, A., & Costello, E. J. (2013). Adult psychiatric outcomes of bullying and being bullied by peers in childhood and adolescence. JAMA Psychiatry, 70(4), 419–426. https://doi.org/10.1001/jamapsychiatry.2013.504 Forrás megnyitása
Szinopszis
Prospektív, populációalapú vizsgálat arról, hogy a gyermekkori és serdülőkori zaklatás — akár elszenvedőként, akár elkövetőként — összefügg-e a fiatal felnőttkori pszichiátriai problémákkal. Több mint 1 400 résztvevőt követtek 9 és 26 éves kor között. A gyermekkori pszichés zavarok és a családi nehézségek kiszűrése után is fennmaradt az áldozatok emelkedett szorongás- és depressziókockázata; a legrosszabb kimenetel azoknál jelentkezett, akik egyszerre voltak áldozatok és elkövetők. A zaklatás hatásai közvetlenek és tartósak. - Modecki, K. L., Minchin, J., Harbaugh, A. G., Guerra, N. G., & Runions, K. C. (2014). Bullying prevalence across contexts: A meta-analysis measuring cyber and traditional bullying. Journal of Adolescent Health, 55(5), 602–611. https://doi.org/10.1016/j.jadohealth.2014.06.007 Forrás megnyitása
Szinopszis
Metaelemzés 80 vizsgálat alapján, amely a hagyományos és az online (cyber) zaklatás serdülőkori prevalenciáját veti össze. A hagyományos zaklatás kétszer olyan gyakori, mint az online forma, a kettő ugyanakkor szorosan együtt jár — vagyis a beavatkozásoknak elsősorban a többféle zaklatásban egyszerre érintett fiatalokra érdemes irányulniuk. Az eredmények egyúttal a mérési módszerek nagyobb egységességének szükségességére is rámutatnak. - Kowalski, R. M., Giumetti, G. W., Schroeder, A. N., & Lattanner, M. R. (2014). Bullying in the digital age: A critical review and meta-analysis of cyberbullying research among youth. Psychological Bulletin, 140(4), 1073–1137. https://doi.org/10.1037/a0035618 Forrás megnyitása
Szinopszis
Metaelemzés és kritikai áttekintés a fiatalok körében zajló online zaklatásról. A szerzők az általános agressziómodellt javasolják értelmezési keretként, és összegzik az online zaklatás kapcsolatát a hagyományos zaklatással, valamint más viselkedéses és lélektani tényezőkkel. Az elkövetéssel legerősebben az agressziót támogató meggyőződések és a morális kizáródás függött össze, az áldozattá válással pedig a stressz és az öngyilkossági gondolatok. A szerzők kutatási irányokat is kijelölnek, kiemelve az online zaklatás önálló hatásának vizsgálatát a hagyományos zaklatáson túl.