Ugrás a tartalomra

Asszertív kommunikáció

Címkék:
határhúzásénüzenetfigyelemítélkezésmentességvisszajelzésegyüttműködéserőszakmentesség

Az asszertív kommunikáció olyan önérvényesítő, de másokat is tiszteletben tartó kommunikációs forma, amely lehetővé teszi, hogy az egyén nyíltan, őszintén, de nem bántó módon fejezze ki érzéseit, szükségleteit, véleményét. Az asszertivitás a passzív (önalávető) és agresszív (másokat elnyomó) kommunikáció közötti egészséges egyensúlyt képviseli.

Az asszertív kommunikáció:

  • tiszteletet tanúsít önmaga és mások iránt is;
  • világos, egyenes, de nem támadó;
  • segít határokat húzni, nemet mondani anélkül, hogy bűntudatot keltene;
  • alkalmas konfliktushelyzetek békés, építő jellegű kezelésére;
  • fejleszti az önbizalmat és az önreflexiót. Gyermekeknél különösen fontos a korai tanítása, mivel gyakran vagy elnyomják a saját érzéseiket (passzív), vagy dühből, kontrollvesztetten kommunikálnak (agresszív). Az asszertív viselkedés tanulható, gyakorolható. Alapelemek és technikák
  • Én-üzenetek használata (pl. „Rosszul esett nekem, amikor…”, nem: „Te mindig ilyen vagy!”)
  • Érzések megnevezése és vállalása
  • Nyugodt testbeszéd és hangnem
  • Másik fél meghallgatása, de nem engedni a manipulációnak
  • Nemet mondás gyakorlása: határozott, de udvarias formában

Jelenleg erről nincs információ.

  • Mentális önvédelem
  • Konfliktuskezelés
  • Érzelmi intelligencia
  • Szociális készségek
  • Önbizalom

A pedagógiai gyakorlatban az asszertív kommunikáció:

  • segít a határozott, mégis kapcsolatra építő nevelői jelenlét kialakításában;
  • mintaként szolgál a diákok számára a konstruktív viselkedésre;
  • megelőzi a passzív-agresszív vagy robbanékony konfliktusokat;
  • elősegíti az egyéni és csoportszintű érdekütközések építő feldolgozását. A gyerekek asszertív kommunikációra tanítása erősíti az önérvényesítő képességeiket, csökkenti a bántalmazási kitettséget, és hozzájárul a biztonságos iskolai klíma kialakításához.
  • Gordon, T. (2001). Tanítsd meg gyermeked önfegyelemre
  • Rosenberg, M. (2003). A szavak ablakok vagy falak – Erőszakmentes kommunikáció