Ugrás a tartalomra

Magatartászavar

Kategóriák:
Érzelmi és viselkedéses szabályozási nehézségekPszichológiai és terápiás megközelítésekVeszélyhelyzetek kezelése, beavatkozások és módszerek
Címkék:
agresszió

A magatartászavar olyan tartós viselkedésmintázat, amely rendszeresen sérti a másokkal való együttműködés, a normakövetés és az önszabályozás alapvető kereteit. A gyermek viselkedése eltér az életkori elvárásoktól, és jelentős nehézségeket okoz a családi, iskolai vagy közösségi működésben. A magatartászavar nem alkalmi engedetlenség vagy átmeneti dühkitörés, hanem következetesen ismétlődő, problémás viselkedési forma.

A magatartászavar többféle formában jelenhet meg:

  • gyakori szabálysértés, normaszegés;
  • verbális vagy fizikai agresszió kortársakkal vagy felnőttekkel szemben;
  • provokatív vagy kihívó viselkedés;
  • indulatkitörések, alacsony frusztrációtűrés;
  • mások jogainak vagy határainak rendszeres átlépése;
  • hazudozás, manipuláció;
  • lopás, rongálás vagy más antiszociális cselekedetek.

A viselkedés mögött több tényező állhat:

  • neurobiológiai sajátosságok (pl. impulzivitás, ADHD);
  • érzelmi instabilitás, szorongás;
  • traumatikus élmények, bizonytalan kötődés;
  • következetlen, túl szigorú vagy túl engedékeny nevelési stílus;
  • tartós családi konfliktusok, elhanyagolás, bántalmazás;
  • kortársi hatások, rossz kapcsolati minták.

A magatartászavar nem „rosszaság”, hanem jelzés arról, hogy a gyermeknek segítségre, strukturált keretekre és érzelmi támogatásra van szüksége.

  1. A viselkedés mögötti okok feltárása
    A pedagógus vagy szakember felméri a családi, iskolai, érzelmi és neurobiológiai tényezőket, amelyek fenntarthatják a problémás viselkedést.

  2. Egyértelmű és következetes keretek kialakítása
    Biztonságos, átlátható szabályrendszer és kiszámítható következmények segítik a gyermek önszabályozását.

  3. Pozitív viselkedés megtanítása és megerősítése
    A kívánt viselkedés konkrét megmutatása, gyakorlása és dicsérettel történő megerősítése – nem csak a hibák korrigálása.

  4. Érzelmi szabályozás fejlesztése
    Indulatkezelési technikák, megnyugvást támogató módszerek, az érzelmek felismerésének és kifejezésének tanítása.

  5. Kapcsolati biztonság erősítése
    Megbízható, elfogadó felnőtt jelenléte, aki következetes, kiszámítható és nem szégyeníti meg a gyermeket a viselkedése miatt.

  6. Szülőkkel való együttműködés
    Közös stratégia kialakítása, a következetesség fenntartása otthon és iskolában, szükség esetén családsegítő vagy pszichológus bevonása.

  7. Szakmai támogatás biztosítása
    Súlyosabb esetekben pszichológiai vizsgálat, fejlesztőpedagógiai vagy pszichiátriai ellátás indokolt lehet.

A magatartászavar nemcsak a gyermek mindennapi működését nehezíti, hanem az iskolai közösséget és a pedagógusok munkáját is terheli. A hatékony beavatkozás céljai:

  • a gyermek biztonságérzetének és érzelmi stabilitásának megerősítése,
  • a viselkedés mögötti szükségletek azonosítása,
  • alternatív, elfogadható viselkedési minták megtanítása,
  • a közösségen belüli kapcsolatok rendezése,
  • a romló tanulmányi teljesítmény és a kirekesztődés megelőzése.

A jól kialakított pedagógiai és segítői folyamat jelentősen csökkentheti a problémás viselkedések gyakoriságát, és hosszú távon támogatja a gyermek egészséges fejlődését.

  • Ranschburg Jenő (2008). Félelem, harag, agresszió.
  • Kazdin, A. E. (1995). Conduct Disorders in Childhood and Adolescence.