Ugrás a tartalomra

Kötődési zavar

Kategóriák:
Pszichológiai és terápiás megközelítésekÉrzelmi és viselkedéses szabályozási nehézségekÁldozattá válás és következményei
Címkék:
kötődés

A kötődési zavar olyan fejlődési és érzelmi rendellenesség, amely akkor alakul ki, ha a gyermek a korai években nem tapasztal kiszámítható, érzelmileg elérhető és biztonságot nyújtó gondozói kapcsolatot. A zavar lényege, hogy a gyermek nem tud stabil, megbízható kötődési mintát kialakítani, ami tartós hatással lehet érzelemszabályozására, kapcsolati működésére és önértékelésére.

A kötődési zavar hátterében általában:

  • tartós elhanyagolás,
  • érzelmi elérhetetlenség,
  • intézményi nevelés,
  • gyakori gondozóváltás,
  • bántalmazó környezet,
  • következetlen vagy kiszámíthatatlan gondozói viselkedés áll.

A kötődési zavar nem azonos a bizonytalan kötődési mintával: míg a bizonytalanság gyakori és enyhébb kapcsolati nehézség, a kötődési zavar mélyebb és tartósabb sérülést jelent, amely a gondozói kapcsolatok súlyos hiányából ered.

Jellemző megnyilvánulási formák:

  • túlzott bizalmatlanság vagy elzárkózás,
  • érzelmek szabályozásának nehézsége,
  • szélsőséges viselkedési reakciók (dühkitörés, visszahúzódás),
  • a közelségkeresés és távolságtartás ellentmondásos váltakozása,
  • kapcsolatokban megjelenő túlzott függőség vagy tartózkodás.

A kötődési zavar formái a diagnosztikai rendszerekben (pl. RAD, DSED) is elkülönülnek, aszerint, hogy a gyermek inkább gátolt, visszahúzódó vagy éppen indokolatlanul bizalmas, kötődést kereső magatartást mutat idegenek felé.

  1. Stabil, biztonságos kapcsolati környezet kialakítása
    A gyermeknek kiszámítható, érzelmileg elérhető és következetes gondozói jelenlétre van szüksége, amely alapot ad a bizalom kialakulásához.

  2. Érzékeny válaszkészség fejlesztése
    A felnőtt figyel a gyermek jelzéseire, megnyugtatja őt, és segíti az érzelmek rendezésében. Az adekvát válaszok ismétlődése építi a kötődési biztonságot.

  3. Kapcsolati minták tudatosítása és újratanulása
    A gyermek fokozatosan megtapasztalja, hogy a kapcsolatok lehetnek megbízhatóak és kiszámíthatóak. A cél a sérült kötődési minták korrekciója.

  4. Érzelemszabályozási készségek támogatása
    Légzéstechnika, feszültségkezelési módszerek, játékterápiás vagy pszichoterápiás eszközök alkalmazása a túlzott reakciók enyhítésére.

  5. Szülői vagy gondozói konzultáció
    A sikeres beavatkozás feltétele a gondozók bevonása: a saját érzelmi reakcióik tudatosítása, a következetes viselkedés és a gyermek jelzéseinek pontosabb értelmezése.

  6. Szakmai együttműködés
    Gyermekpszichológus, gyermekvédelmi szakember és pedagógus közösen dolgozik azon, hogy a gyermek következetes támogatást kapjon minden életterében.

A kötődési zavar hosszú távon hat a gyermek érzelmi stabilitására, kapcsolati mintáira és viselkedésére. A pedagógusok és segítők számára kiemelten fontos:

  • felismerni a zavar jeleit,
  • elkerülni a hibáztatást és a megbélyegzést,
  • következetes, biztonságot nyújtó környezetet teremteni,
  • szükség esetén jelezni a gyermekvédelmi rendszer felé,
  • együttműködni a pszichológiai ellátást nyújtó szakemberekkel.

A kötődési zavar kezelése hosszabb folyamat, de megfelelő kapcsolati környezetben jelentős fejlődés és érzelmi stabilizáció érhető el.

  • Bowlby, J. (1980). Attachment and Loss.
  • Zeanah, C. et al. (2016). Handbook of Attachment-Based Interventions.
  • Lyons-Ruth, K. (1996). Attachment relationships and developmental psychopathology.