Disszociáció

Definíció

A disszociáció olyan pszichés védekező folyamat, amelynek során az egyén tudata részlegesen leválaszt bizonyos belső élményeket – érzéseket, gondolatokat, emlékeket vagy testi érzeteket – a tudatos feldolgozásról. Ez a működés rövid távon segíthet elviselni a túlterhelő vagy fenyegető helyzeteket, hosszabb távon azonban akadályozhatja az érzelmi feldolgozást és a mindennapi működést.

Részletes leírás

A disszociáció gyakran stresszhez, traumához vagy tartós érzelmi túlterheléshez kapcsolódik. Ilyenkor a psziché úgy „csökkenti a hangerőt”, hogy az élmény egy része nem teljes egészében kerül be a tudatos feldolgozásba. Ez nem tudatos döntés, hanem automatikus alkalmazkodási reakció.

A dissociáció megjelenhet enyhe és súlyosabb formákban is. Enyhébb esetben az érintett „elkalandozik”, tompábbá válik az érzelmi reakciója, vagy úgy érzi, mintha távolabbról figyelné önmagát. Súlyosabb esetekben előfordulhat emlékezetkiesés, időérzék-zavar, vagy az identitás folytonosságának megbomlása.

Gyakori disszociatív jelenségek:

• érzelmi eltompulás, „ürességérzés”;
• deperszonalizáció: az egyén idegennek érzi önmagát vagy a saját testét;
• derealizáció: a környezet valószerűtlennek, „filmszerűnek” tűnik;
• figyelmi beszűkülés, „kikapcsolás” stresszhelyzetben;
• emlékezeti hézagok bizonyos eseményekkel kapcsolatban.

Fontos hangsúlyozni, hogy a dissociáció önmagában nem betegség, hanem egy működésmód. Akkor válik problémássá, ha gyakran, kontrollálhatatlanul jelentkezik, és akadályozza a tanulást, a kapcsolódást vagy a mindennapi feladatok ellátását.

Főbb elemei és technikák

1. Disszociatív jelek felismerése
   A pedagógus vagy segítő észleli a „kikapcsolás”, elrévedés, érzelmi eltompulás vagy hirtelen jelenlétvesztés jeleit.

2. Biztonságos környezet fenntartása
   A kiszámítható keretek, nyugodt hangnem és egyértelmű struktúra csökkentik a disszociáció kiváltó tényezőit.

3. Jelenbe hozó (grounding) technikák
   Egyszerű, érzékszervi fókuszt adó módszerek segítik az érintettet visszakapcsolódni a „itt és most”-hoz.

4. Terhelés csökkentése
   Túlzott érzelmi vagy kognitív nyomás esetén a feladatok, elvárások ideiglenes mérséklése indokolt.

5. Érzelmi biztonság megerősítése
   Az érintett számára fontos annak megtapasztalása, hogy az állapota érthető reakció, nem „hiba” vagy szándékos viselkedés.

6. Szakmai támogatás bevonása
   Tartós vagy súlyos disszociatív tünetek esetén pszichológus vagy más mentálhigiénés szakember bevonása szükséges.

Kapcsolódó fogalmak

Gyakorlati jelentőség

A dissociáció felismerése különösen fontos az oktatási és segítői munkában, mert az érintett kívülről gyakran „érdektelennek”, „figyelmetlennek” vagy „motiválatlannak” tűnhet. Valójában azonban egy belső túlterhelésre adott automatikus reakcióról van szó.

A megfelelő válasz nem a fegyelmezés vagy számonkérés, hanem a biztonság, a jelenlét és az érzelmi terhelés tudatos kezelése. A disszociáció megértése segít abban, hogy a pedagógusok és segítők ne félreértelmezzék, hanem támogató módon kezeljék ezeket a helyzeteket.

Források / Ajánlott irodalom

• van der Kolk, B. (2014). The Body Keeps the Score.
• Herman, J. (1992). Trauma and Recovery.
• Putnam, F. W. (1997). Dissociation in Children and Adolescents.