Ugrás a tartalomra

Segítő beszélgetés

Címkék:
figyelemelfogadásempátiaítélkezésmentességbizalomkapcsolódástámogatás

A segítő beszélgetés olyan célirányos, bizalmi kommunikációs forma, amelynek során a beszélgetés vezetője – jellemzően pedagógus, gyermekvédelmi szakember vagy más segítő – empatikus, támogató módon kíséri végig a gyermeket vagy fiatalt egy nehéz érzelmi helyzet feldolgozásában, döntési helyzet tisztázásában vagy problémamegoldásban. Nem pszichoterápia, de lelki erőforrásokat mozgósít.

A segítő beszélgetés célja:

  • az érzelmi feszültség csökkentése,
  • a beszélő saját helyzetének jobb megértése,
  • önreflexió támogatása,
  • döntési lehetőségek felismerése,
  • belső erőforrások megerősítése. A beszélgetés során a segítő nem ad direkt tanácsot, hanem kérdésekkel, visszajelzéssel és elfogadással teremt olyan teret, amelyben a beszélő maga képes felismerésekre jutni. Alapelvek és eszközök
  • Bizalom és titoktartás (jogszabályi keretek között)
  • Elfogadás, ítélkezésmentesség
  • Értő hallgatás, érzelmek tükrözése
  • Kérdezéstechnika: nyitott kérdések, időt hagyó jelenlét
  • Belső világ megértését segítő visszajelzések
  • A beszélgető nem veszi át a probléma felelősségét, hanem támogatja a beszélőt saját megoldásai megtalálásában

Jelenleg erről nincs információ.

  • Értő hallgatás
  • Mentális önvédelem
  • Krízisintervenció
  • Empátia
  • Pedagógiai intervenció

A segítő beszélgetés fontos eszköz:

  • bántalmazást átélt vagy veszélyeztetett gyermekek támogatásában;
  • iskolai konfliktusok feldolgozásában;
  • tanulási és viselkedési nehézségek mögötti érzelmi problémák megértésében;
  • a gyermek önbizalmának, problémakezelési képességének erősítésében. A pedagógus vagy segítő nem pszichológus, de jelenlétével, figyelmével és strukturált kommunikációval sokat tehet a lelki egyensúly megőrzéséért.
  • Bagdy Emőke – Telkes József (2008). A segítő beszélgetés lélektana
  • Rogers, C. (1951). Client-Centered Therapy