Ugrás a tartalomra

Szociális készségek hiánya

Címkék:
elszigetelődésfélreértéskonfliktuskapcsolódási nehézségszorongás

A szociális készségek hiánya azt jelenti, hogy az egyén nehezen boldogul társas helyzetekben, nem tud hatékonyan kommunikálni, konfliktust kezelni, együttműködni vagy kapcsolatot kialakítani másokkal. Ez a hiányosság jelentősen növelheti a társas elszigetelődés, a bántalmazás, vagy épp az elkövetői viselkedés kockázatát is.

A szociális készségek olyan tanult viselkedésminták, amelyek segítik az egyént abban, hogy másokkal kölcsönösen elfogadható, eredményes módon lépjen kapcsolatba. Ha ezek nem alakulnak ki megfelelően:

  • az egyén félreérti mások jelzéseit,
  • nem tudja kifejezni szükségleteit vagy érzéseit,
  • nem képes érdekérvényesítésre vagy hatékony együttműködésre,
  • túlzottan visszahúzódó vagy épp agresszív viselkedést mutat. Különösen fontos gyermek- és serdülőkorban, hogy ezek a készségek tudatosan fejlesztésre kerüljenek – az iskolai közeg alkalmas lehet ennek támogatására, vagy épp ellenkezőleg: fokozhatja a hátrányokat. Jellemző hiányterületek
  • Érzelmek felismerése és verbalizálása
  • Figyelem és empátia mások iránt
  • Nemet mondás, önérvényesítés
  • Konfliktuskezelési technikák
  • Segítségkérés képessége
  • Társas szabályok és normák értelmezése

Jelenleg erről nincs információ.

  • Érzelmi intelligencia
  • Mentális önvédelem
  • Kötődési zavar
  • Társas kirekesztés
  • Magatartászavar

A szociális készségek hiánya nem azonos nevelési hibával vagy „rossz természetűséggel” – gyakran összefügg korábbi trauma, elhanyagolás, idegrendszeri érzékenység vagy kötődési sérülés jelenlétével. Pedagógusok és ifjúságsegítők feladata:

  • felismerni a hiányosságokat nem büntetendő, hanem fejlesztendő területként;
  • tudatos közösségépítő, kooperatív tanulási formákat alkalmazni;
  • mintát adni a viselkedésben: empátia, konfliktuskezelés, határhúzás;
  • kis lépésekben megerősíteni a pozitív társas válaszokat. A szociális készségek fejlesztése kulcs a bántalmazási helyzetek megelőzéséhez, az önérvényesítéshez és a kapcsolati biztonsághoz.
  • Goleman, D. (1995). Érzelmi intelligencia
  • Buda Béla (1994). A szociális tanulás és az emberi kapcsolatok fejlődése