Szomatizáció

Definíció

A szomatizáció olyan pszichés védekező mechanizmus, amely során a lelki feszültségek, érzelmi megterhelések testi tünetek formájában jelennek meg. A szomatizáló személy nem színlel, a panaszai valósak, de nem szervi, hanem pszichés eredetűek. Különösen gyermek- és serdülőkorban gyakori.

Részletes leírás

A szomatizáció akkor fordul elő, amikor az egyén – különösen ha még nem rendelkezik megfelelő érzelemfeldolgozási vagy kommunikációs készségekkel – a stresszre, szorongásra testi panaszokkal reagál. Ezek a tünetek nem tudatosan generáltak, hanem az idegrendszer feszültséglevezető működésének következményei. Gyakori szomatikus tünetek:

• fejfájás, hasfájás,
• hányinger, étvágytalanság,
• izomfeszültség, fáradékonyság,
• szapora szívverés, légzési nehézség,
• visszatérő iskolai hiányzások “megmagyarázhatatlan” tünetek miatt. A gyermek gyakran nem tudja verbalizálni a problémáit (pl. bántalmazás, szorongás, teljesítménykényszer), így a test válik a feszültség hordozójává. Diagnosztikai és pedagógiai kihívások
• A tünetek gyakran nem hozhatók összefüggésbe konkrét szervi eltéréssel;
• A pedagógus hajlamos lehet „hisztinek” vagy manipulációnak értelmezni a gyerek tüneteit. Ha viszont a gyermek azt tapasztalja, hogy a pedagógus nem veszi komolyan a panaszait, vagy úgy érzi, hogy megkérdőjelezik a szenvedését, az tovább erősítheti benne a tehetetlenség érzését. Ez nemcsak a tüneteit súlyosbíthatja, hanem rontja az önértékelését is, hiszen azt élheti meg, hogy „valami nincs vele rendben”, „nem hisznek neki” vagy „nem érdemel törődést”. A bizalmi kapcsolat sérülése miatt az érzelmi megnyílás is nehezebbé válik, és a gyermek egyre inkább a testi tünetekbe menekülhet;
• A gyermek maga sem érti az okot, csak a testi tüneteket éli meg - ez egyébként nemcsak a gyermek és a pedagógus, hanem a szülő és az iskola között konfliktust válthat ki. Míg a pedagógus pszichés háttérre gyanakszik, a szülő inkább orvosi vagy testi okokat keres, és nem mindig fogadja el a lelki eredet lehetőségét. Ez a feszültség azonban nem csak a felnőttek között okoz feszültséget: a gyermek érzékeli a felnőttek közötti ellentétet, ami még tovább növelheti benne a bizonytalanságot, bűntudatot, szégyenérzetet. Úgy érezheti, ő „okozza” a vitát, vagy „nem hisznek neki”, ez pedig felerősítheti a testi tüneteit és akadályozza az érzelmi feldolgozást is.

Főbb Elemei és Technikák

Jelenleg erről nincs információ.

Kapcsolódó fogalmak

• Szorongás
• Érzelemszabályozás
• Iskolai elkerülés
• Stresszreakciók
• Lelki egészség

Gyakorlati jelentőség

A pedagógusoknak és ifjúságsegítőknek kulcsszerepe van abban, hogy felismerjék a szomatizáció jeleit:

• empátiával reagáljanak a testi panaszokra;
• ne bagatellizálják, de ne is csak orvosi úton próbálják „megoldani” a helyzetet;
• figyeljenek az élethelyzetekre (pl. új osztály, iskolai konfliktus, otthoni nehézségek);
• kezdeményezzenek beszélgetést, érzelem-feldolgozást segítő tevékenységeket;
• vonjanak be pszichológust, ha a tünetek tartóssá válnak. A szomatizáció nem manipuláció, hanem segélykiáltás – a gyermek testi nyelven kommunikálja, hogy valami nincs rendben.

Források / Ajánlott Irodalom

• Buda Béla (1986). A szomatizáció és jelentősége a gyermeklélektanban.
• Kopp Mária – Skrabski Árpád (2006). Test és lélek egysége: a pszichoszomatikus szemlélet alapjai.