Önértékelés / önbizalom romlása

Definíció

Az önértékelés / önbizalom romlása olyan pszichológiai folyamat, amelyben az egyén saját értékességébe vetett hite és a képességeibe vetett bizalma fokozatosan meggyengül. Ez a két terület egymással szoros kölcsönhatásban áll: a gyenge önértékelés megalapozza az alacsony önbizalmat, míg a folyamatos kudarcélmények és visszautasítások tovább rontják az önértékelést. Gyermek- és serdülőkorban ez a folyamat különösen érzékeny időszakban történik, és súlyos következményekkel járhat az identitásfejlődésre és a kapcsolati működésre nézve. Kapcsolati dinamika A két terület – önértékelés és önbizalom – kölcsönösen erősíti egymást: ha egy gyermek azt éli meg, hogy nem elég jó vagy értéktelen, akkor kisebb eséllyel fog próbálkozni, kudarcot valószínűsít, és ezáltal elkerüli a helyzeteket, amelyek megerősíthetnék. A tartós sikertelenség és bántó visszajelzések megerősítik a negatív énképet. Így alakul ki a negatív spirál, amelyből nehéz külső támogatás nélkül kilépni. Okok és rizikótényezők

• Kritikus, megszégyenítő környezet (családban vagy iskolában)
• Állandó összehasonlítás, versenyeztetés
• Iskolai kudarcok, tanulási nehézségek
• Kortárs általi elutasítás, bullying
• Traumatikus események, bizalomvesztés, érzelmi elhanyagolás
• Nem realisztikus elvárások – belülről vagy kívülről Tünetek, megnyilvánulások
• Negatív önbeszéd („Én ehhez hülye vagyok.”, „Én ezt úgysem tudom.”)
• Elkerülő viselkedés, kihátrálás a kihívások elől
• Alulmotiváltság vagy túlzott bizonyítási vágy
• Fokozott érzékenység a kritikára
• Beilleszkedési nehézségek, visszahúzódás
• Megfelelési kényszer, túlzott alkalmazkodás

Kapcsolati dinamika A két terület – önértékelés és önbizalom – kölcsönösen erősíti egymást: ha egy gyermek azt éli meg, hogy nem elég jó vagy értéktelen, akkor kisebb eséllyel fog próbálkozni, kudarcot valószínűsít, és ezáltal elkerüli a helyzeteket, amelyek megerősíthetnék. A tartós sikertelenség és bántó visszajelzések megerősítik a negatív énképet. Így alakul ki a negatív spirál, amelyből nehéz külső támogatás nélkül kilépni.

Okok és rizikótényezők

• Kritikus, megszégyenítő környezet (családban vagy iskolában)
• Állandó összehasonlítás, versenyeztetés
• Iskolai kudarcok, tanulási nehézségek
• Kortárs általi elutasítás, bullying
• Traumatikus események, bizalomvesztés, érzelmi elhanyagolás
• Nem realisztikus elvárások – belülről vagy kívülről Tünetek, megnyilvánulások
• Negatív önbeszéd („Én ehhez hülye vagyok.”, „Én ezt úgysem tudom.”)
• Elkerülő viselkedés, kihátrálás a kihívások elől
• Alulmotiváltság vagy túlzott bizonyítási vágy
• Fokozott érzékenység a kritikára
• Beilleszkedési nehézségek, visszahúzódás
• Megfelelési kényszer, túlzott alkalmazkodás

Részletes leírás

Jelenleg erről nincs információ.

Főbb Elemei és Technikák

Jelenleg erről nincs információ.

Kapcsolódó fogalmak

• Önértékelés
• Önbizalom
• Szorongás
• Tanult tehetetlenség
• Érzelmi biztonság

Gyakorlati jelentőség

A pedagógusok, szülők és ifjúságsegítők szerepe döntő a romló önértékelés és önbizalom felismerésében és korrigálásában. Fontos:

• a viselkedés mögötti történetre figyelni (nem a viselkedés „javítása” az elsődleges cél);
• konkrét, hiteles megerősítést adni – nem általános dicséretre van szükség, hanem elismerésre az erőfeszítésért;
• elismerni a fejlődést, nemcsak az eredményt;
• lehetőséget teremteni kis léptékű sikerélményekre, amelyek fokozatosan visszaépítik a hitet önmagukban;
• nem szabad címkézni („ő ilyen alacsony önértékelésű gyerek”), hanem dinamikusan kell értelmezni az önképet. Közösségi szinten: támogató légkör, nem versenyorientált, hanem fejlődésközpontú szemlélet szükséges.

Források / Ajánlott Irodalom

• Branden, N. (1994). The Six Pillars of Self-Esteem
• Kádár Annamária (2016). Hogyan neveljünk önbizalmat?