Ugrás a tartalomra

Önértékelés / önbizalom romlása

Címkék:
önértékelésönbizalomszégyenbizalomvesztésvisszahúzódásszorongás

Az önértékelés / önbizalom romlása olyan pszichológiai folyamat, amelyben az egyén saját értékességébe vetett hite és a képességeibe vetett bizalma fokozatosan meggyengül. Ez a két terület egymással szoros kölcsönhatásban áll: a gyenge önértékelés megalapozza az alacsony önbizalmat, míg a folyamatos kudarcélmények és visszautasítások tovább rontják az önértékelést. Gyermek- és serdülőkorban ez a folyamat különösen érzékeny időszakban történik, és súlyos következményekkel járhat az identitásfejlődésre és a kapcsolati működésre nézve. Kapcsolati dinamika A két terület – önértékelés és önbizalom – kölcsönösen erősíti egymást: ha egy gyermek azt éli meg, hogy nem elég jó vagy értéktelen, akkor kisebb eséllyel fog próbálkozni, kudarcot valószínűsít, és ezáltal elkerüli a helyzeteket, amelyek megerősíthetnék. A tartós sikertelenség és bántó visszajelzések megerősítik a negatív énképet. Így alakul ki a negatív spirál, amelyből nehéz külső támogatás nélkül kilépni. Okok és rizikótényezők

  • Kritikus, megszégyenítő környezet (családban vagy iskolában)
  • Állandó összehasonlítás, versenyeztetés
  • Iskolai kudarcok, tanulási nehézségek
  • Kortárs általi elutasítás, bullying
  • Traumatikus események, bizalomvesztés, érzelmi elhanyagolás
  • Nem realisztikus elvárások – belülről vagy kívülről Tünetek, megnyilvánulások
  • Negatív önbeszéd („Én ehhez hülye vagyok.”, „Én ezt úgysem tudom.”)
  • Elkerülő viselkedés, kihátrálás a kihívások elől
  • Alulmotiváltság vagy túlzott bizonyítási vágy
  • Fokozott érzékenység a kritikára
  • Beilleszkedési nehézségek, visszahúzódás
  • Megfelelési kényszer, túlzott alkalmazkodás

Kapcsolati dinamika A két terület – önértékelés és önbizalom – kölcsönösen erősíti egymást: ha egy gyermek azt éli meg, hogy nem elég jó vagy értéktelen, akkor kisebb eséllyel fog próbálkozni, kudarcot valószínűsít, és ezáltal elkerüli a helyzeteket, amelyek megerősíthetnék. A tartós sikertelenség és bántó visszajelzések megerősítik a negatív énképet. Így alakul ki a negatív spirál, amelyből nehéz külső támogatás nélkül kilépni.

Okok és rizikótényezők

  • Kritikus, megszégyenítő környezet (családban vagy iskolában)
  • Állandó összehasonlítás, versenyeztetés
  • Iskolai kudarcok, tanulási nehézségek
  • Kortárs általi elutasítás, bullying
  • Traumatikus események, bizalomvesztés, érzelmi elhanyagolás
  • Nem realisztikus elvárások – belülről vagy kívülről Tünetek, megnyilvánulások
  • Negatív önbeszéd („Én ehhez hülye vagyok.”, „Én ezt úgysem tudom.”)
  • Elkerülő viselkedés, kihátrálás a kihívások elől
  • Alulmotiváltság vagy túlzott bizonyítási vágy
  • Fokozott érzékenység a kritikára
  • Beilleszkedési nehézségek, visszahúzódás
  • Megfelelési kényszer, túlzott alkalmazkodás

Jelenleg erről nincs információ.

Jelenleg erről nincs információ.

  • Önértékelés
  • Önbizalom
  • Szorongás
  • Tanult tehetetlenség
  • Érzelmi biztonság

A pedagógusok, szülők és ifjúságsegítők szerepe döntő a romló önértékelés és önbizalom felismerésében és korrigálásában. Fontos:

  • a viselkedés mögötti történetre figyelni (nem a viselkedés „javítása” az elsődleges cél);
  • konkrét, hiteles megerősítést adni – nem általános dicséretre van szükség, hanem elismerésre az erőfeszítésért;
  • elismerni a fejlődést, nemcsak az eredményt;
  • lehetőséget teremteni kis léptékű sikerélményekre, amelyek fokozatosan visszaépítik a hitet önmagukban;
  • nem szabad címkézni („ő ilyen alacsony önértékelésű gyerek”), hanem dinamikusan kell értelmezni az önképet. Közösségi szinten: támogató légkör, nem versenyorientált, hanem fejlődésközpontú szemlélet szükséges.
  • Branden, N. (1994). The Six Pillars of Self-Esteem
  • Kádár Annamária (2016). Hogyan neveljünk önbizalmat?