Kapcsolati függőség

Definíció

A kapcsolati függőség olyan elakadt kapcsolati mintázat, amelyben az egyén túlzott mértékben a másik fél érzelmi állapotától, elismerésétől vagy jóváhagyásától teszi függővé saját értékességérzését és biztonságérzetét, és mindehhez gyakran társul a másik személy fizikai vagy érzelmi jelenlétének kényszeres igénye is, mintha a stabilitás és önazonosság csak a kapcsolat folyamatos fennállásán keresztül lenne fenntartható.

Részletes leírás

A kapcsolati függőség nem egyszerűen „túlzott ragaszkodás”, hanem olyan kapcsolati szervezőelv, amelyben az egyén önértékelése és érzelmi stabilitása a másik viselkedésétől válik függővé. A kapcsolati függőséggel küzdő személy gyakran úgy érzi, hogy felelős a másik érzelmeiért, problémáiért vagy viselkedéséért, és ha ezeket nem „kezeli”, akkor a kapcsolat veszélybe kerül.

Jellemző működésmódok:

• saját szükségletek rendszeres háttérbe szorítása a másik érdekében,
• túlzott felelősségvállalás a másik hangulatáért, teljesítményéért vagy élethelyzetéért,
• nehézség határok kijelölésében és fenntartásában,
• túlzott alkalmazkodás, konfliktuskerülés,
• elhagyatástól vagy visszautasítástól való intenzív félelem,
• a másik fél problémáinak megoldása, mint kapcsolattartási mód,
• az önértékelés nagymértékű függése a partner visszajelzéseitől.

A kapcsolati függőség gyakran olyan családi mintákból ered, ahol:

• nem voltak egyértelmű érzelmi határok,
• a gyermeknek a felnőtt érzelmi szükségleteit kellett kiszolgálnia (parentifikáció),
• a biztonság feltétele a megfelelés vagy az alárendelődés volt,
• kiszámíthatatlan, érzelmileg instabil felnőttekhez kellett alkalmazkodni.

A kapcsolati függőséggel küzdő személyek olyan kapcsolatokat is fenntarthatnak, amelyek bántalmazóak, manipulálóak vagy egyenlőtlen hatalmi helyzeteket tartalmaznak, mert a kapcsolat elvesztését nagyobb veszteségnek élik meg, mint a bántalmazást vagy a saját jólléte feladását.

Főbb elemei és technikák

1. Határkezelés szerepének felismerése és újratanulása A kapcsolati függőség kezelésének egyik alapja annak megértése, hogy hol vannak a saját határok, mikor sérülnek, és hogyan lehet ezeket a határokat következetesen megjelölni és fenntartani.

2. Az önértékelés külső forrásoktól való leválasztása A cél, hogy az érintett az önértékelését ne mások visszajelzésein, hangulatán vagy elfogadásán keresztül határozza meg.

3. Autonóm döntéshozatal gyakorlása A kapcsolati függőséggel küzdő személy új készségeket sajátíthat el abban, hogy saját igényei, vágyai és szempontjai alapján hoz döntéseket, és nem a másik elvárásai szerint.

4. A „megmentő” szerep felismerése A segítés és a felelősségvállalás túlburjánzása gyakran tartja fenn a kapcsolati függőség mintázatát. Fontos megtanulni különválasztani a támogatást a másik életének átvállalásától.

5. Érzelmi szabályozás és önnyugtatás fejlesztése A kapcsolati függőséggel küzdő személy gyakran a kapcsolatot használja érzelemszabályozási forrásként. Ennek kiváltására olyan önszabályozási eszközök tanítása szükséges, amelyek nem másoktól függenek.

6. Pszichoedukáció a kapcsolati mintázatokról A kapcsolati függőség megértése – eredete, fenntartó mechanizmusai, következményei – segít az érintettnek átlátni, miért olyan nehéz elszakadni a diszfunkcionális kapcsolati működéstől.

7. Kapcsolati dinamika újraszervezése A biztonságos kapcsolatok kialakításához olyan működésmódok elsajátítása szükséges, amelyekben a kölcsönösség, az egyensúly és a kétoldalú felelősség jelenik meg.

Kapcsolódó fogalmak

• Lelki egészség
• Érzelmi függőség
• Határkezelés
• Kapcsolati bántalmazás
• Parentifikáció
• Önszabályozás

Gyakorlati jelentőség

A kapcsolati függőség hosszú távon jelentős pszichés és kapcsolati terheket okozhat:

• krónikus kimerültség és érzelmi túlterheltség,
• alacsony önértékelés,
• bántalmazó vagy egyenlőtlen kapcsolatokban való bennragadás,
• identitás- és autonómia-problémák,
• elszigetelődés és kontrollvesztés érzése.

A pedagógiai és segítői gyakorlatban fontos felismerni azokat a gyerekeket és fiatalokat, akik túlzott felelősséget vállalnak másokért, konfliktuskerülők, vagy saját igényeiket rendszeresen alárendelik másokénak. A kapcsolati függőség korai felismerése és a határkezelés tanítása megelőzheti, hogy a későbbi kapcsolatokban is érvényesüljön ez a káros dinamika.

Források / Ajánlott irodalom

• Beattie, M. (1987). Codependent No More.
• Cermak, T. (1991). Diagnosing and Treating Co-Dependence.
• Johnson, S. (2003). The Psychology of Interpersonal Dependence.