Önreflexió

Definíció

Az önreflexió olyan tudatos belső folyamat, amelyben a személy saját gondolatait, érzéseit, cselekedeteit, reakcióit és motivációit vizsgálja meg, hogy megértse önmagát, viselkedésének okait és az általa hozott döntéseket. Az önreflexió lehetővé teszi, hogy rálássunk saját mintázatainkra, értékeinkre, előítéleteinkre és tévedéseinkre, ezáltal megalapozza a személyes fejlődést és a felelősségteljes cselekvést.

Részletes leírás

Az önreflexió nem pusztán önvizsgálat vagy érzelmi önmegfigyelés, hanem aktív, kritikus gondolkodás a saját belső világról és viselkedésről. Ez a képesség kulcsfontosságú a személyiségfejlődésben, a tanulásban, a segítői munkában és a pedagógiai gyakorlatban egyaránt.

Az önreflexió alapvető elemei:

• önelemzés: saját gondolatok, érzések, reakciók tudatos megfigyelése és megértése;
• kritikus értékelés: a saját cselekedetek, döntések és következmények vizsgálata;
• perspektívaváltás: a helyzetek többszempontú elemzése, saját nézőpont relativizálása;
• tudatosság: a belső működési minták, automatizmusok felismerése;
• tanulás: a felismerésekből következő változtatás, fejlődés.

Az önreflexió szerepe különböző kontextusokban:

• Személyes fejlődés: az önismeret mélyítése, a célok és értékek tisztázása, a személyes integritás erősítése.
• Pedagógiai gyakorlat: a pedagógus saját munkájának értékelése, a tanulói visszajelzések feldolgozása, a saját előítéletek és gyakorlatok tudatosítása.
• Segítői munka: a szakember saját érzelmi reakcióinak, határainak, átviteli jelenségek felismerése és kezelése, hogy a segítő kapcsolat professzionális és hatékony maradjon.
• Konfliktuskezelés és kapcsolatok: a saját szerepvállalás, kommunikációs minták és felelősség tisztázása a kapcsolati helyzetekben.

Az önreflexió hiánya vagy elkerülése:

• beszűkült önismeret, önigazolás;
• ismétlődő hibák, tanulás nélküli reagálás;
• felelősség másokra hárítása;
• rugalmatlan gondolkodás, beragadás mintázatokba;
• alacsonyabb érzelmi intelligencia és önszabályozás.

Főbb elemei és technikák

1. Rendszeres önmegfigyelés és napló vezetése Strukturált vagy szabad formájú napló, amelyben a személy rögzíti gondolatait, érzéseit, eseményeit és reakcióit. Ez távolságot teremt és elősegíti a mintázatok felismerését.

2. Kérdésfeltevés és belső párbeszéd Tudatos kérdések megfogalmazása önmagunknak: Miért reagáltam így? Mi volt a vágyam, félelme ebben a helyzetben? Mit mondana erről egy kívülálló? Ezek segítik a mélyebb megértést.

3. Perspektívaváltás és más nézőpontok felvétele A helyzet értelmezése különböző szemszögekből: mi lehetett a másik ember élménye, motivációja? Hogyan látná ezt egy barát vagy mentor?

4. Supervision és társas reflektív tér Különösen segítői és pedagógiai munkában: rendszeres szakmai megbeszélések, esetmegbeszélések, amelyekben a szakember reflexiója támogatott, biztonságos környezetben történik.

5. Tapasztalatok utólagos feldolgozása Jelentős vagy nehéz helyzetek utólagos átgondolása: mi történt, milyen érzések merültek fel, mit tanultam belőle, mit tennék másként.

6. Érzelmi és testi jelzések megfigyelése Az önreflexió nem csak kognitív folyamat: a test érzései, feszültségek, érzelmi intenzitások felismerése is része az önismeretnek.

7. Tudatos tanulás és változtatás Az önreflexió célja nem az önmarcangolás, hanem a tanulás és fejlődés: mi az, amit meg szeretnék változtatni magamban vagy a viselkedésemben?

8. Rendszeres reflektív gyakorlatok beépítése a mindennapokba Rövid napi vagy heti rutinok: mit tanultam ma? Mi ment jól? Miben szeretnék fejlődni? Ezek segítik a folyamatos tudatosságot.

Kapcsolódó fogalmak

• Lelki egészség
• Önismeret
• Érzelmi intelligencia
• Felelősség
• Mentálhigiéné
• Pszichoterápia

Gyakorlati jelentőség

Az önreflexió képessége alapvető fontosságú minden szakmában, de különösen az emberekkel való munkában. A pedagógusok, segítők, szociális munkások, pszichológusok számára az önreflexió:

• megóvja őket a kiégéstől és érzelmi túlterheléstől,
• segíti a szakmai határok és szerepek tisztázását,
• növeli a szakmai hatékonyságot és hitelességet,
• lehetővé teszi a hibákból való tanulást és a folyamatos fejlődést,
• csökkenti az átviteli és ellentranszferencia-jelenségek romboló hatását.

A gyermekek és fiatalok számára az önreflexió tanítása és modelálása:

• fejleszti érzelmi intelligenciájukat és önismeretüket,
• segíti felelősségvállalást és önszabályozást,
• erősíti döntési képességüket és kritikus gondolkodásukat,
• előkészíti őket a felnőttkori önálló, tudatos életre.

Az önreflexió nem öncélú vagy nárcisztikus elfoglaltság, hanem a tudatos, felelős emberi létezés alapja.

Források / Ajánlott irodalom

• Schön, D. A. (1983). The Reflective Practitioner.
• Dewey, J. (1933). How We Think: A Restatement of the Relation of Reflective Thinking to the Educative Process.
• Bolton, G. (2010). Reflective Practice: Writing and Professional Development.