Ugrás a tartalomra

Stresszkezelés

Kategóriák:
Érzelmi és viselkedéses szabályozási nehézségekMegelőzés és felkészítésPszichológiai és terápiás megközelítések
Címkék:
megküzdésrezilienciastresszönszabályozás

A stresszkezelés azon stratégiák, eszközök és tudatos döntések összessége, amelyek segítik az egyént abban, hogy a megterhelő helyzeteket jobban átlássa, szabályozza és feldolgozza. Célja, hogy csökkentse a túlzott feszültséget, fejlessze a megküzdési képességet és hosszú távon támogassa a testi-lelki jóllétet.

A stressz természetes reakció, amely segíti az alkalmazkodást. Gond akkor keletkezik, amikor a terhelés tartós, túl intenzív vagy meghaladja az egyén rendelkezésére álló erőforrásokat. A stresszkezelés ezért három fő területre fókuszál:

  • a stresszorok felismerésére és megértésére,
  • az érzelmi és testi reakciók szabályozására,
  • a megküzdési készségek fejlesztésére és megerősítésére.

A hatékony stresszkezelés nem csupán feszültségcsökkentést jelent, hanem olyan hosszú távú működésmód kialakítását, amely rugalmasabbá és ellenállóbbá teszi a személyt.

A stressz tünetei lehetnek:

  • testi: fejfájás, izomfeszülés, alvászavar, kimerültség;
  • érzelmi: szorongás, irritáció, lehangoltság;
  • kognitív: koncentrációs nehézség, túlterheltség érzése;
  • viselkedéses: visszahúzódás, túlzott ingerlékenység, impulzív reakciók.
  1. A stresszorok azonosítása és tudatosítása
    A személy megtanulja felismerni, mi váltja ki benne a feszültséget, milyen helyzetek vagy kapcsolatok okoznak tartós terhelést.

  2. Érzelmi szabályozási technikák használata
    Légzőgyakorlatok, grounding-módszerek, relaxáció vagy egyszerű megállás és érzelemnevesítés segíti az idegrendszer megnyugvását.

  3. Kognitív átkeretezés
    A negatív automatikus gondolatok felismerése, megkérdőjelezése és reálisabb, támogatóbb értelmezések kialakítása.

  4. Megküzdési készségek és problémamegoldás fejlesztése
    A fókusz a kis lépésekben történő előrehaladáson, a reális célok kijelölésén és az erőforrások mozgósításán van.

  5. Feszültségcsökkentő aktivitások beépítése
    Mozgás, kreatív tevékenységek, pihenési rituálék, minőségi szabadidő — minden, ami segíti a testi-lelki regenerációt.

  6. Támogató kapcsolatok bevonása
    Barátok, családtagok, segítők vagy szakemberek szerepe a stressz értelmezésében, feldolgozásában és a túlterheltség csökkentésében.

  7. Határok kijelölése és terhelésmenedzsment
    A túlzott feladatvállalás csökkentése, nemet mondás gyakorlása, reális munka- és tanulási terhelés kialakítása.

A hatékony stresszkezelés:

  • csökkenti a túlterheltségből fakadó testi és lelki tüneteket,
  • megelőzi a kiégést,
  • javítja a teljesítményt és a koncentrációt,
  • támogatja a rugalmas gondolkodást és az érzelmi stabilitást,
  • hosszú távon növeli az egyén jóllétét és alkalmazkodóképességét.

A gyerekek és fiatalok számára a stresszkezelési készségek fejlesztése kiemelten fontos, mert segíti őket a tanulási terhelés, a társas konfliktusok és az érzelmi hullámzások kezelésében.

  • Selye János (1974). Stress without Distress.
  • Lazarus, R. S. & Folkman, S. (1984). Stress, Appraisal, and Coping.
  • Kabat-Zinn, J. (1990). Full Catastrophe Living.