Ugrás a tartalomra

Bizalomvesztés

Címkék:
bizalombizonytalanságérzelmi zárkózásszégyenvisszahúzódásizolációfélelem

A bizalom megrendülése különösen súlyos következményekkel jár gyermek- és serdülőkorban, mivel ez az az időszak, amikor az elsődleges kötődési mintákra (amelyek már csecsemőkorban, az anyával való kapcsolatban alakulnak ki) ráépülnek a társas világgal, kortárskapcsolatokkal, intézményi környezettel és önértékeléssel kapcsolatos bizalmi tapasztalatok. Ha ezek a másodlagos kapcsolatok sérülnek, a gyermek belső biztonságérzete gyengül.

A bizalomvesztés gyakran valamilyen trauma vagy ismétlődő bántalmazás következménye. Okozhatja:

  • fizikai vagy lelki bántalmazás,
  • elhanyagolás,
  • szülői vagy pedagógusi ígéretek be nem tartása,
  • közösségi kirekesztés,
  • hivatalos intézményi eljárások során átélt megaláztatás vagy érzéketlenség. A gyermek vagy fiatal ennek hatására:
  • visszahúzódóvá válik,
  • nem mer segítséget kérni,
  • szorongást, dühöt, reménytelenséget él át,
  • elidegenedik a kortársaitól vagy a felnőttektől. A bizalomvesztés gyakran nem látványos: nem feltétlenül dacolással, hanem csendes, belső visszahúzódással .

Jelenleg erről nincs információ.

  • Kötődési zavar
  • Másodlagos traumatizáció
  • Mentális önvédelem
  • Tanult tehetetlenség
  • Érzelmi biztonság

A pedagógusoknak és segítőknek érdemes különös figyelmet fordítaniuk a bizalom fenntartására és szükség esetén újjáépítésér –az újjáépítés távon következetes viselkedést igénylő folyamat:

  • kiszámítható jelenlét: a szabályok és reakciók következetessége,
  • ítélkezésmentes meghallgatás: nem a viselkedést, hanem a mögöttes okokat keresni,
  • biztonságos tér megteremtése, ahol az érzelmek kifejezhetők,
  • a tapasztalati tanulás lehetősége: a gyermek új élmények alapján újrakonstruálhatja azt, hogy „van olyan felnőtt, akiben meg lehet bízni.” A bizalom helyreállítása a hosszú távú érzelmi gyógyulás és tanulási fejlődés alapja.
  • Erikson, E. H. (1963). Childhood and Society
  • Bowlby, J. (1988). A Secure Base: Parent-Child Attachment and Healthy Human Development