Ugrás a tartalomra

Játékterápia

Címkék:
játékosságkapcsolódásnyugalombevonódásérzelmi intelligenciaönszabályozásbizalom

A játékterápia olyan pszichoterápiás módszer, amely a játékot mint természetes kifejezőeszközt használja a gyermek érzelmi világának megértésére és a lelki problémák feldolgozására. A módszer különösen hatékony 3–12 éves korosztályban, amikor a gyermekek még nem képesek szavakba önteni komplex érzéseiket.

A játék a gyermek nyelve. A játékterápia során:

  • a gyermek szabadon játszhat a számára biztonságos, strukturált térben,
  • a terapeuta figyeli, tükrözi és értelmezi a játék tartalmát,
  • a gyermek szimbolikus úton dolgozza fel az őt ért eseményeket,
  • az önszabályozás, bizalom és érzelmi feldolgozás indirekt módon fejlődik. A játékterápia nem tanító, nem szülői szerepű, hanem feltétel nélküli elfogadást közvetítő, gyógyító kapcsolat. Formái és módszerei
  • Nondirektív (személyközpontú) játékterápia
  • Strukturált, tematikus játékterápiás elemek
  • Szimbólum- és rajzterápia
  • Homokterápia (Sandplay)
  • Báb- és szerepjátékos feldolgozás
  • Traumafókuszú játékterápia (pl. TF-CBT eszköztárral kombinálva)

Jelenleg erről nincs információ.

  • Pszichoterápia
  • Traumafeldolgozás
  • Személyközpontú terápia
  • Mentálhigiénés gondozás
  • Érzelmi biztonság

A játékterápia:

  • segít a bántalmazás, veszteség, félelmek feldolgozásában,
  • elősegíti a gyermek belső világának megértését felnőttek számára,
  • támogatja a viselkedésbeli változást az érzelmi okok oldásán keresztül,
  • nem direkt, nem minősítő, hanem kapcsolatorientált megközelítés,
  • alkalmas nehezen verbalizáló, bizalmatlan gyermekek segítésére is. A pedagógus nem játékterapeuta, de támogathatja a terápiás folyamatot azáltal, hogy elfogadja a gyermek játékban megnyilvánuló jelzéseit, és biztosítja a nyugodt környezetet.
  • Axline, V. M. (1947). Play Therapy
  • Schaefer, C. E., & Drewes, A. A. (2014). The Therapeutic Powers of Play