Játékterápia

Definíció

A játékterápia olyan pszichoterápiás módszer, amely a játékot mint természetes kifejezőeszközt használja a gyermek érzelmi világának megértésére és a lelki problémák feldolgozására. A módszer különösen hatékony a 3–12 éves korosztályban, amikor a gyermekek még nem képesek szavakba önteni komplex érzéseiket.

Részletes leírás

A játék a gyermek nyelve. A játékterápia során:

• a gyermek szabadon játszhat a számára biztonságos, strukturált térben,
• a terapeuta figyeli, tükrözi és értelmezi a játék tartalmát,
• a gyermek szimbolikus úton dolgozza fel az őt ért eseményeket,
• az önszabályozás, bizalom és érzelmi feldolgozás indirekt módon fejlődik.

A játékterápia nem tanító, nem szülői szerepű, hanem feltétel nélküli elfogadást közvetítő, gyógyító kapcsolat.

Formái és módszerei:

• Nondirektív (személyközpontú) játékterápia
• Strukturált, tematikus játékterápiás elemek
• Szimbólum- és rajzterápia
• Homokterápia (Sandplay)
• Báb- és szerepjátékos feldolgozás
• Traumafókuszú játékterápia (pl. TF-CBT eszköztárral kombinálva)

Főbb elemek és technikák

1. Biztonságos, strukturált tér biztosítása A gyermek számára kiszámítható, elfogadó környezet szükséges, ahol szabadon kifejezheti érzéseit. A tér, az eszközök és a terapeuta jelenléte mind a biztonság megteremtését szolgálja.

2. Szabad vagy irányított játék alkalmazása A terapeuta módszertől függően lehet teljesen nondirektív (a gyermek vezet), vagy strukturáltabb (tematikus, terápiás célú) játékfeladatokat adhat. Mindkét forma a gyermek belső folyamatainak mozgósítását célozza.

3. Szimbolikus kifejezés támogatása A játék, rajz, szerepjáték, bábok vagy homok eszközei segítik a gyermekeket olyan élmények kifejezésében, amelyeket nem tudnak vagy nem mernek szavakba önteni.

4. Érzelmek tükrözése és visszajelzése A terapeuta a játék során finoman visszatükrözi a gyermek érzelmeit és viselkedését („Látom, hogy a figura most fél…”), ezzel segíti a gyermek érzelemfelismerését és szabályozását. Nem értelmez túl, nem moralizál.

5. Kapcsolatközpontú jelenlét A játékterápia alapja a feltétel nélküli elfogadás, az empatikus, hiteles (önazonos) segítői jelenlét. A gyógyító hatás döntő része a stabil, biztonságos kapcsolatból fakad.

6. Önszabályozás fejlesztése A játék során a gyermek megtapasztalja a feszültség–megnyugvás ciklusait, gyakorolja az impulzusok, félelmek, düh vagy szomorúság kezelését, így fejlődik a saját érzelmi és viselkedési önkontrollja.

7. Traumafeldolgozást segítő technikák Trauma esetén olyan játékterápiás módszerek alkalmazhatók (pl. homokjáték, szerepjáték reparatív elemekkel), amelyek támogatják a félelmek biztonságos újraélését, átkeretezését és a kontroll érzésének visszaszerzését.

Kapcsolódó fogalmak

• Pszichoterápia
• Traumafeldolgozás
• Személyközpontú terápia
• Mentálhigiénés gondozás
• Érzelmi biztonság

Gyakorlati jelentőség

A játékterápia:

• segít a bántalmazás, veszteség, félelmek feldolgozásában,
• elősegíti a gyermek belső világának megértését felnőttek számára,
• támogatja a viselkedésbeli változást az érzelmi okok oldásán keresztül,
• nem direkt, nem minősítő, hanem kapcsolatorientált megközelítés,
• alkalmas nehezen verbalizáló, bizalmatlan gyermekek segítésére is.

A pedagógus nem játékterapeuta, de támogathatja a terápiás folyamatot azáltal, hogy elfogadja a gyermek játékban megnyilvánuló jelzéseit, és biztosítja a nyugodt környezetet.

Források / Ajánlott irodalom

• Axline, V. M. (1947). Play Therapy
• Schaefer, C. E., & Drewes, A. A. (2014). The Therapeutic Powers of Play