Ugrás a tartalomra

Szexuális bántalmazás – felnőtt–gyermek viszonylatban

Kategóriák:
Bántalmazás és erőszak formáiÁldozattá válás és következményeiJogi és társadalmi dimenziók
Címkék:
bizalomvesztésfélelemkiszolgáltatottságkontrollszégyenTrauma

A szexuális bántalmazás felnőtt–gyermek viszonylatban olyan szexuális természetű cselekedet, amelyben a felnőtt a gyermek életkori és fejlettségi állapotából fakadó beleegyezési képtelenségét kihasználva elégíti ki saját szexuális igényeit. Ez a helyzet a gyermek testi-lelki integritását, biztonságát és autonómiáját súlyosan sérti, függetlenül attól, hogy a gyermek ellenkezik-e vagy sem.

A gyermekek elleni szexuális bántalmazás a legsúlyosabb bántalmazási formák közé tartozik, és mindig hatalmi egyenlőtlenségre épül. Gyermeknek minden 18 év alatti személy számít, aki életkoránál és fejlettségénél fogva nem képes felismerni vagy megérteni a helyzet következményeit, és nem képes annak érdemi visszautasítására.

A szexuális bántalmazás lehet:

  • fizikai kontaktussal járó: simogatás, érintés, csókolás, nemi aktus kényszerítése;
  • fizikai kontaktus nélküli: levetkőztetés, pornográf anyagok mutatása, szexuális tartalmak cseréje;
  • online térben zajló: grooming (bizalomépítés szexuális célból), képek kikényszerítése, élő videós visszaélés.

Az elkövetők többsége a gyermek bizalmát élvezi – családtag, rokon, ismerős, intézményi dolgozó –, emiatt az áldozatok gyakran zavarodottak, bűntudatot éreznek, vagy félnek beszélni a történtekről.

A bántalmazás nem mindig hagy külsérelmi nyomot. Figyelmeztető jelek lehetnek:

  • korukhoz nem illő szexuális viselkedés,
  • szorongás, depresszív tünetek, alvási zavarok,
  • önsértő magatartás, dühkitörések,
  • tanulmányi romlás, társas visszahúzódás,
  • félelem bizonyos személyektől vagy helyzetektől.

Hosszú távon kialakulhat PTSD, kötődési zavar, alacsony önértékelés, szerhasználat és tartós kapcsolati nehézségek.

  1. Gyermekközpontú megközelítés biztosítása
    A gyermek biztonságérzetének helyreállítása elsődleges; a kommunikációt az ő tempójához és igényeihez kell igazítani.

  2. Minimális beavatkozás elve
    A szükségtelen ismételt kikérdezés kerülése, hogy ne okozzon további lelki terhelést.

  3. Biztonságos, ítélkezésmentes környezet megteremtése
    Lehessen félelem nélkül beszélni, megkérdőjelezés vagy hibáztatás nélkül.

  4. Kötelező jelzés megtétele
    A gyermekvédelmi protokoll szerinti haladéktalan jelzés megtétele minden gyanú esetén.

  5. Életkornak megfelelő kommunikáció
    Egyszerű, érthető magyarázatok; sugalmazásmentes kérdések; nyugodt, stabil jelenlét.

  6. Szakmaközi együttműködés
    Pedagógusok, pszichológusok, gyermekvédelmi szakemberek, hatóságok összehangolt kommunikációja.

  7. További segítség megszervezése
    Pszichológiai támogatás, krízisintervenció és terápiás lehetőségek biztosítása.

  8. A segítők teherkezelése
    Szupervízió, esetmegbeszélés és mentálhigiénés támogatás a kiégés vagy másodlagos traumatizáció megelőzésére.

A pedagógusoknak, ifjúságsegítőknek és más segítőknek kulcsszerepük van a bántalmazás jeleinek felismerésében, a biztonságos beszédhelyzet megteremtésében és a jelzés megtételében. A megelőzéshez elengedhetetlen a testhez való jog, a határok és a beleegyezés témáinak oktatása, valamint az online tér biztonságos használatának tanítása.

  • WHO (2003). Guidelines for medico-legal care for victims of sexual violence.
  • Herczog Mária (2015). Szexuális bántalmazás és gyermekvédelem. In: Család, Gyermek, Ifjúság.