Ugrás a tartalomra

EMDR

Az EMDR egy bizonyítékokon alapuló pszichoterápiás eljárás, amelynek célja a traumatikus vagy erősen megterhelő élményekhez kapcsolódó emlékek feldolgozásának elősegítése. A módszer abból indul ki, hogy bizonyos élmények nem tudtak megfelelően integrálódni az emlékezeti rendszerbe, ezért később is intenzív érzelmi, testi és kognitív reakciókat váltanak ki.

Az EMDR-terápia során az érintett egy korábbi, megterhelő élményre fókuszál, miközben a terapeuta kétoldali stimulációt alkalmaz. Ez leggyakrabban irányított szemmozgás, de lehet váltakozó hang- vagy tapintási inger is. A kétoldali ingerlés segíti az idegrendszer információfeldolgozó folyamatait, és támogatja, hogy az emlék új jelentésbe, kevésbé terhelő formában épüljön be.

A módszer nem a részletes elbeszélésre vagy újraélésre helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy az emlékhez kapcsolódó érzelmi és testi reakciók fokozatosan csillapodjanak. A kliens így képes eltávolodni a túlzottan aktiváló élménytől, miközben megmarad a tapasztalat tudatos emléke.

Az EMDR-t leggyakrabban traumával összefüggő állapotok esetén alkalmazzák, de hatékony lehet szorongásos problémák, veszteségek, bántalmazási élmények vagy tartósan negatív önértékelési minták feldolgozásában is.

  1. Biztonság és stabilizáció
    A terápia csak akkor indul, ha a kliens rendelkezik alapvető érzelmi stabilitással és biztonságérzettel.

  2. Célzott emlék kiválasztása
    A feldolgozás egy konkrét, érzelmileg terhelt élményhez vagy emlékképhez kapcsolódik.

  3. Kétoldali stimuláció
    Szemmozgás, hang- vagy tapintási ingerek váltakozó alkalmazása, amely támogatja az idegrendszeri feldolgozást.

  4. Érzelmi és testi reakciók követése
    A terapeuta segíti a kliens figyelmét az aktuális érzetekre, anélkül hogy irányítaná azok tartalmát.

  5. Új jelentések kialakulásának támogatása
    A feldolgozás során az élményhez kapcsolódó önértékelés és jelentés fokozatosan átalakul.

  6. Lezárás és integráció
    A terápia végén a kliens visszatér a jelenbe, és az újonnan kialakult élményértelmezés stabilizálódik.

Az EMDR különösen hasznos olyan esetekben, amikor a traumatikus élmények „beragadtnak” tűnnek, és a hagyományos beszélgetésalapú módszerek nem hoznak tartós enyhülést. Előnye, hogy viszonylag rövidebb idő alatt is hatékony lehet, és nem igényli a trauma részletes, ismételt verbalizálását.

Pedagógiai és segítői kontextusban fontos tudni, hogy az EMDR kizárólag megfelelő képzettséggel rendelkező szakember által alkalmazható. A pedagógus vagy segítő szerepe ilyenkor az érintett felismerése, támogatása és szükség esetén megfelelő terápiás irányba történő továbbirányítása.

  • Shapiro, F. (2018). Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) Therapy.
  • van der Kolk, B. (2014). The Body Keeps the Score.
  • WHO (2013). Guidelines for the management of conditions specifically related to stress.