Ugrás a tartalomra

Énhatékonyság

Kategóriák:
Érzelmi és viselkedéses szabályozási nehézségekPszichológiai és terápiás megközelítésekMegelőzés és felkészítés
Címkék:
megküzdésmotivációönszabályozás

Az énhatékonyság annak a belső meggyőződésnek az összessége, hogy az egyén képes célirányosan cselekedni, helyzeteket alakítani, és saját döntésein, kitartásán keresztül hatást gyakorolni az események alakulására. Nem a tényleges képességek objektív szintjét jelenti, hanem azt, ahogyan az egyén megéli saját kompetenciáját és befolyását.

Az énhatékonyság alapvetően meghatározza, hogy az egyén miként viszonyul a kihívásokhoz, kudarcokhoz és bizonytalan helyzetekhez. A magas énhatékonysággal rendelkező személy nagyobb valószínűséggel próbálkozik, kitart nehézségek esetén, és aktívan keres megoldásokat. Alacsony énhatékonyság esetén viszont gyakori a visszahúzódás, a gyors feladás és az a belső élmény, hogy az erőfeszítések „úgysem számítanak”.

Az énhatékonyság nem veleszületett tulajdonság, hanem tapasztalatok során alakul:

  • sikerélmények és megküzdött helyzetek erősítik,
  • tartós kudarcok, bántalmazás vagy kontrollvesztés gyengítik,
  • a környezet visszajelzései és elvárásai jelentősen formálják.

Gyermek- és serdülőkorban az énhatékonyság különösen sérülékeny, mivel az önértékelés és az identitás még alakulóban van. Bántalmazó, kiszámíthatatlan vagy leértékelő környezetben az egyén könnyen megtanulhatja, hogy nincs valódi ráhatása a történésekre.

  1. Megküzdési tapasztalatok tudatosítása
    Korábbi sikeres vagy részben sikeres helyzetek felidézése és értelmezése segít annak felismerésében, hogy az egyén képes hatni a környezetére.

  2. Reális célkitűzés és lépésenkénti haladás
    A túl nagy vagy elérhetetlen célok gyengítik az énhatékonyságot, míg a fokozatosan teljesíthető feladatok megerősítik a kompetenciaélményt.

  3. Visszajelzés és megerősítés
    A támogató, konkrét visszajelzések segítenek abban, hogy az egyén ne csak a hibáit, hanem a fejlődését és erőfeszítéseit is észlelje.

  4. Önszabályozási készségek fejlesztése
    Az érzelmek, impulzusok és stresszreakciók kezelése növeli azt az élményt, hogy az egyén ura a saját működésének.

  5. Negatív belső hiedelmek felismerése
    Az olyan gondolatok, mint „úgysem sikerül” vagy „nincs értelme próbálkozni”, fokozatos átkeretezése elengedhetetlen az énhatékonyság erősítéséhez.

  6. Modellnyújtás és tanulás másoktól
    Mások megküzdési stratégiáinak megfigyelése és értelmezése segíthet új cselekvési minták elsajátításában.

Az énhatékonyság kulcsszerepet játszik abban, hogy az egyén mennyire képes aktív szereplőként jelen lenni saját életében. Magasabb énhatékonyság:

  • növeli a kitartást és a motivációt,
  • csökkenti a tehetetlenség és passzivitás kockázatát,
  • támogatja a stresszel és krízisekkel való megküzdést,
  • védőfaktorként működik a bántalmazással és kizsákmányolással szemben.

Pedagógiai és segítői környezetben az énhatékonyság erősítése nem gyors technika, hanem következetes, támogató kapcsolati munka eredménye, amelyben a gyermek vagy fiatal újra és újra megtapasztalhatja: van hatása, van választása, és számít a cselekvése.

  • Bandura, A. (1997). Self-Efficacy: The Exercise of Control.
  • Zimmerman, B. J. (2000). Self-Efficacy: An Essential Motive to Learn.