Ugrás a tartalomra

Csoportkohézió

A csoportkohézió azt fejezi ki, hogy egy csoport tagjai mennyire kötődnek egymáshoz és a csoport egészéhez, mennyire érzik magukat elfogadottnak, bevontnak és felelősnek a közös működésért. Nem pusztán a „jó hangulatot” jelenti, hanem azt a kapcsolati és strukturális minőséget, amely lehetővé teszi az együttműködést, a konfliktusok kezelését és a közös célok elérését.

A csoportkohézió nem automatikusan alakul ki attól, hogy emberek egy térben vannak. Tudatosan formálódó folyamat, amelyet befolyásol:

  • a csoporton belüli kapcsolatok minősége,
  • a közös célok és normák érthetősége,
  • a szerepek és felelősségek átláthatósága,
  • a kommunikáció és visszajelzés módja,
  • a vezető (pedagógus, facilitátor) jelenléte és stílusa.

Magas kohéziójú csoportban a tagok:

  • nagyobb biztonságban érzik magukat,
  • mernek megszólalni és kérdezni,
  • hajlandóbbak együttműködni,
  • könnyebben vállalnak felelősséget egymásért.

Alacsony kohézió esetén gyakori:

  • a klikkesedés,
  • a kirekesztés,
  • a passzív részvétel,
  • a konfliktusok elfojtása vagy eszkalációja,
  • a „nem az én dolgom” típusú működés.

Fontos különbség, hogy a csoportkohézió önmagában nem feltétlenül pozitív. Erős kohézió negatív normák mentén is kialakulhat (pl. kirekesztő vagy bántalmazó csoportok), ezért a kohézió minősége legalább olyan fontos, mint az erőssége.

  1. Közös célok és értelmezett feladatok
    A csoport akkor válik összetartóvá, ha a tagok értik, miért vannak együtt, és mihez járul hozzá a részvételük.

  2. Kapcsolati biztonság
    A megszólalás, a hibázás és a különbözőség nem jár automatikus negatív következményekkel.

  3. Befogadó normák és szabályok
    A közösen kialakított, átlátható normák csökkentik az informális hatalmi játékokat és a kizárást.

  4. Aktív részvétel és bevonás
    A kohézió erősödik, ha minden tagnak van szerepe, láthatósága és hozzájárulási lehetősége.

  5. Konstruktív konfliktuskezelés
    A konfliktusok nem bomlasztják, hanem – megfelelő keretek között – erősítik a csoportot.

  6. Pozitív visszajelzési kultúra
    Az elismerés, a pontos visszajelzés és az erőfeszítés láthatóvá tétele erősíti az összetartozás élményét.

  7. Tudatos csoportszervezés
    A csoportösszetétel, az alcsoportok és a közös élmények alakítása csökkenti a klikkesedést és az elszigetelődést.

A pedagógiai és nevelési gyakorlatban a csoportkohézió kulcsszerepet játszik:

  • a tanulási bevonódásban,
  • a bántalmazás és kirekesztés megelőzésében,
  • a közösségi felelősség kialakulásában,
  • a pszichés biztonság megteremtésében.

A csoportkohézió nem egyszeri beavatkozás eredménye, hanem folyamatos figyelmet és tudatos jelenlétet igénylő folyamat. A pedagógus szerepe nem a kohézió „kikényszerítése”, hanem annak olyan feltételekhez kötése, amelyek mellett az együttműködés és az összetartozás egészséges módon alakulhat.

  • Lewin, K. (1947). Frontiers in Group Dynamics.
  • Johnson, D. W., & Johnson, R. T. (2009). Joining Together.
  • Forsyth, D. R. (2018). Group Dynamics.