Szeparációs szorongás

Definíció

A szeparációs szorongás túlzott és tartós félelem, amelyet a gyermek akkor él át, amikor el kell válnia elsődleges kötődési személyétől (általában a szülőtől). Ez a szorongás túlmutat azon, ami az adott életkorban még természetes lenne, és jelentősen megnehezíti a gyermek mindennapjait – az iskolába járást, az alvást, a társas kapcsolatokat.

Részletes leírás

A szeparációs szorongás a korai gyermekkorban természetes jelenség: a 6-18 hónapos kisgyermekek gyakran sírnak, amikor a szülő eltávozik, mert még nem alakult ki bennük a tárgyállandóság (annak megértése, hogy a szülő akkor is létezik, amikor nem látják). Ez a reakció fejlődési szempontból normális és átmeneti.

Problémává akkor válik, ha:

• az elválástól való félelem túlzott és tartós,
• az életkorhoz képest aránytalanul erős (pl. 8-10 éves gyermeknél),
• jelentősen akadályozza a mindennapi működést (iskolába járás, egyedül alvás, barátokhoz elmenés),
• fizikai tünetekkel jár (pl. hasi fájdalom, fejfájás, hányinger),
• hosszabb ideig fennáll (legalább 4 hétig).

A szeparációs szorongás jellemző megnyilvánulásai:

• erős síró-, ragaszkodási rohamok a szülő távozásakor,
• képtelenség az egyedül maradásra vagy egyedül alvásra pl. egy lakás másik helységében,
• rémálmok a szülőtől való elválásról, a szülő elvesztéséről,
• visszatérő panaszok fizikai tünetekre (pl. gyomor-, fejfájás) elválás előtt,
• állandó aggodalom, hogy valami baj éri a szülőt,
• túlzott függőség és követelőzés.

A szeparációs szorongás hátterében állhat:

• bizonytalan kötődés,
• korábbi traumatikus elválás (pl. kórházi kezelés, szülő betegsége),
• túlvédő vagy szorongó szülői magatartás,
• családi válság, veszteség,
• váratlan élethelyzet-változás (költözés, iskolaváltás).

Főbb elemei és technikák

1. Fokozatos leválási gyakorlatok A gyermek apró lépésekben gyakorolja az elválást: először rövid időre, biztonságos környezetben, majd fokozatosan növelve a távolság és az idő mértékét.

2. Kiszámítható búcsúzási rituálék Rövid, következetes búcsú, amely egyértelmű és megnyugtató. Nem elhúzódó, nem dramatikus, hanem kiszámítható és biztonságot adó.

3. A szülő nyugodt, biztonságot sugárzó magatartása Ha a szülő biztos és nyugodt, az segít a gyermeknek is megnyugodni. A saját szorongás átadása megnehezíti a leválást.

4. A visszatérés biztos ígérete Világos, konkrét információ arról, hogy a szülő mikor jön vissza („ebéd után”, „három mese után”). A tárgyállandóság megerősítése.

5. Átmeneti tárgy használata Egy kedvenc plüss, kendő vagy tárgy, amely a szülővel való kapcsolatot szimbolizálja és megnyugtatást nyújt.

6. A gyermek érzéseinek validálása Nem bagatellizálás („ne félj, semmi baj”), hanem elfogadás („tudom, hogy most nehéz neked, de biztonságban vagy”).

7. Pozitív megerősítés a sikeres elválásokért Dicséret, elismerés, ha a gyermek képes volt elviselni az elválást – ez növeli az önbizalmát.

8. Terápiás támogatás súlyosabb esetekben Kognitív viselkedésterápia, játékterápia vagy családterápia segíthet feldolgozni a háttérben álló szorongást vagy traumát.

Kapcsolódó fogalmak

• Lelki egészség
• Kötődés
• Bizonytalan kötődés
• Szorongás
• Iskolakerülés
• Trauma
• Érzelemszabályozás

Gyakorlati jelentőség

A szeparációs szorongás felismerése és megfelelő kezelése kulcsfontosságú a gyermek érzelmi fejlődése szempontjából. Ha a gyermek nem tudja feldolgozni az elválást, az hosszú távon:

• akadályozza az önállóság kialakulását,
• csökkenti az iskolai teljesítményt és a szociális kapcsolatokat,
• krónikus szorongássá vagy más érzelmi zavarokban folytatódhat,
• megterhelő a család és a gyermek mindennapi életére nézve.

Pedagógusok, óvodapedagógusok és segítők számára fontos:

• felismerni a normális és a túlzott szeparációs szorongás közötti különbséget,
• nem hibáztatni a gyermeket vagy a szülőt,
• együttműködni a családdal és szükség esetén szakemberrel,
• biztonságos, kiszámítható légkört teremteni az intézményben,
• fokozatosan segíteni a gyermeket abban, hogy megtapasztalja: az elválás nem veszélyes, és a szülő visszajön.

A szeparációs szorongás kezelése türelmet, következetességet és empátiát igényel, de megfelelő támogatással a legtöbb gyermek képes leküzdeni és egészséges önállóságot kialakítani.

Források / Ajánlott irodalom

• Bowlby, J. (1973). Attachment and Loss: Vol. 2. Separation: Anxiety and Anger.
• American Psychiatric Association (2013). Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-5) – Separation Anxiety Disorder.
• Eisen, A. R., & Schaefer, C. E. (2005). Separation Anxiety in Children and Adolescents.
• Manassis, K. (2012). Cognitive-Behavioral Therapy with Children: A Guide for the Community Practitioner.