Ugrás a tartalomra

Értő hallgatás (aktív hallgatás)

Címkék:
figyelemegyüttérzésítélkezésmentességelfogadásbizalomnyugalomkapcsolódás

Az értő hallgatás – más néven aktív hallgatás – olyan tudatos, figyelmi jelenlétet igénylő kommunikációs forma, amelynek során a hallgató nem csupán meghallgatja a beszélőt, hanem megpróbálja megérteni az érzéseit, szándékait, és ezt vissza is tükrözi. Célja a kapcsolódás, megértés és biztonságos tér kialakítása, különösen érzékeny, nehéz témák esetén.

Az értő hallgatás nem passzív tevékenység, hanem aktív odafigyelést, empátiát és visszajelzést kíván:

  • a hallgató nem szakítja félbe a beszélőt,
  • nonverbális eszközökkel (szemkontaktus, bólintás, testtartás) is támogatja a megosztást,
  • érzelmileg jelen van, nem csak tartalmilag követi a mondandót,
  • visszatükrözi a hallottakat, hogy a beszélő érezze: megértették („Azt mondod, hogy…”, „Úgy látom, ez most nehéz neked.”). Alaptechnikák
  • Figyelem és türelem, megszakítás nélküli hallgatás
  • Érzelmek és tartalom visszatükrözése (parafrázis)
  • Nyitott, bátorító kérdések („Szeretnél erről többet mondani?”)
  • Értékítélet-mentesség és empatikus hozzáállás
  • Összefoglalás: „Ha jól értem, akkor…”

Jelenleg erről nincs információ.

  • Empátia
  • Erőszakmentes kommunikáció
  • Érzelmi biztonság
  • Mentális önvédelem
  • Asszertív kommunikáció

A segítő kapcsolat egyik alappillére az értő hallgatás. Pedagógiai szempontból:

  • biztonságos környezetet teremt a gyermek számára az érzései megosztására;
  • segíti a gyermek önreflexióját és érzelemszabályozását;
  • elmélyíti a pedagógus-diák kapcsolatot;
  • megelőzi a félreértéseket és destruktív konfliktusokat;
  • elősegíti a traumatikus vagy érzékeny helyzetek feldolgozását. Fontos: az értő hallgatás nem egyenlő a hallgatással – a valódi figyelem és visszajelzés az, ami gyógyítóvá teszi.
  • Gordon, T. (2001). Tanítsd meg gyermeked önfegyelemre
  • Carl Rogers (1951). Client-Centered Therapy