Értő hallgatás (aktív hallgatás)

Definíció

Az értő hallgatás – más néven aktív hallgatás – olyan tudatos, figyelmi jelenlétet igénylő kommunikációs forma, amelynek során a hallgató nem csupán meghallgatja a beszélőt, hanem megpróbálja megérteni az érzéseit, szándékait, és ezt vissza is tükrözi. Célja a kapcsolódás, megértés és biztonságos tér kialakítása, különösen érzékeny, nehéz témák esetén.

Részletes leírás

Az értő hallgatás nem passzív tevékenység, hanem aktív odafigyelést, empátiát és visszajelzést kíván:

• a hallgató nem szakítja félbe a beszélőt,
• nonverbális eszközökkel (szemkontaktus, bólintás, testtartás) is támogatja a megosztást,
• érzelmileg jelen van, nem csak tartalmilag követi a mondandót,
• visszatükrözi a hallottakat, hogy a beszélő érezze: megértették („Azt mondod, hogy…”, „Úgy látom, ez most nehéz neked.”). Alaptechnikák
• Figyelem és türelem, megszakítás nélküli hallgatás
• Érzelmek és tartalom visszatükrözése (parafrázis)
• Nyitott, bátorító kérdések („Szeretnél erről többet mondani?”)
• Értékítélet-mentesség és empatikus hozzáállás
• Összefoglalás: „Ha jól értem, akkor…”

Főbb Elemei és Technikák

Jelenleg erről nincs információ.

Kapcsolódó fogalmak

• Empátia
• Erőszakmentes kommunikáció
• Érzelmi biztonság
• Mentális önvédelem
• Asszertív kommunikáció

Gyakorlati jelentőség

A segítő kapcsolat egyik alappillére az értő hallgatás. Pedagógiai szempontból:

• biztonságos környezetet teremt a gyermek számára az érzései megosztására;
• segíti a gyermek önreflexióját és érzelemszabályozását;
• elmélyíti a pedagógus-diák kapcsolatot;
• megelőzi a félreértéseket és destruktív konfliktusokat;
• elősegíti a traumatikus vagy érzékeny helyzetek feldolgozását. Fontos: az értő hallgatás nem egyenlő a hallgatással – a valódi figyelem és visszajelzés az, ami gyógyítóvá teszi.

Források / Ajánlott Irodalom

• Gordon, T. (2001). Tanítsd meg gyermeked önfegyelemre
• Carl Rogers (1951). Client-Centered Therapy