Ugrás a tartalomra

Empátiás túlterheltség

Kategóriák:
Érzelmi és viselkedéses szabályozási nehézségekPszichológiai és terápiás megközelítések
Címkék:
empátia

Az empátiás túlterheltség olyan érzelmi állapot, amelyben a segítő túlzott mértékben azonosul mások fájdalmával, terhével vagy szenvedésével. Ennek következtében csökken a segítő érzelmi stabilitása, romlik a helyzetek objektív megértésének képessége és fokozódik a kimerülés, a szorongás vagy akár a kiégés kockázata.

Az empátia a segítői munka egyik alapja, azonban ha a segítő folyamatosan, hosszú ideig nagy érzelmi terhelés alatt áll, könnyen előfordulhat, hogy:

  • túlzottan bevonódik mások nehézségeibe,
  • nehezen tud határt tartani saját érzései és mások érzései között,
  • tartós fáradtságot vagy lehangoltságot él meg,
  • úgy érzi, „mindenki tőle várja a megoldást”,
  • bűntudatot él át, amikor pihen vagy visszalép.

Az empátiás túlterheltség különösen gyakori pedagógusoknál, segítő szakembereknél, gyermekvédelmi szereplőknél, hiszen ők napi szinten találkoznak nehéz sorsú, traumatizált vagy veszélyeztetett gyermekekkel. A túlzott bevonódás azonban hosszú távon nem segíti a gyerekeket sem, mert csökkenti a segítő hatékonyságát, ítélőképességét és érzelmi rendelkezésre állását.

  1. Az érzelmi határok tudatosítása
    A segítőnek fel kell ismernie, mikor azonosul túlzottan a gyermek érzéseivel, és mikor szükséges távolságot tartani.

  2. Rendszeres önreflexió
    A segítő megvizsgálja saját érzéseit, terheltségi szintjét, és szükség esetén korrigálja működését.

  3. Szupervízió igénybevétele
    A professzionális szupervízió segít feldolgozni a terhelő eseteket és megőrizni a szakmai hatékonyságot.

  4. Terhelés megosztása teammunkában
    Az érzelmileg nehéz eseteket a segítői team közösen viseli, így csökken az egyéni túlterheltség.

  5. Öngondoskodás és regeneráció
    Pihenés, alvás, mozgás, szabadidős tevékenységek visszaállítják az érzelmi egyensúlyt.

  6. Határhúzás a segítői szerepben
    Fontos felismerni, hogy a segítő feladata nem a gyermek teljes életének „megmentése”, hanem kompetenciáján belül támogatást nyújtani.

  7. Reális elvárások kialakítása
    A segítő belátja, hogy nem minden probléma oldható meg gyorsan vagy teljesen, és nem minden felelősség az övé.