Ugrás a tartalomra

Kortárs agresszió

Kategóriák:
Bántalmazás és erőszak formáiÁldozattá válás és következményeiKommunikáció és szociális készségek
Címkék:
agressziókonfliktusmegfélemlítés

A kortárs agresszió olyan szándékosan ártó vagy fenyegető viselkedés, amely gyermekek vagy fiatalok között valósul meg. Lehet fizikai, verbális, érzelmi vagy kapcsolati formájú, és gyakran a csoportdinamika, a státuszküzdelmek vagy a feszültségkezelés maladaptív módjai állnak a hátterében. A kortárs agresszió nem minden esetben ismétlődő vagy tartós mintázat — ellentétben a bullyinggal —, de súlyos hatással lehet az érintettek biztonságérzetére és fejlődésére.

A kortárs agresszió megjelenési formái:

  • fizikai: ütés, lökés, tárgyakkal való dobálás;
  • verbális: gúnyolódás, sértegetés, fenyegetőzés;
  • érzelmi/kapcsolati: kiközösítés, pletyka, megszégyenítés;
  • online: zaklatás, megszégyenítés vagy fenyegetés digitális térben.

A kortárs agresszió mögött álló tipikus tényezők:

  • státuszküzdelem, csoporton belüli pozícióharc;
  • frusztráció, kudarcélmény, alacsony önértékelés;
  • kortárs nyomás, a „keménység” vagy dominancia bizonyítása;
  • tanult minták a családon belül vagy korábbi közösségekben;
  • a csoportnormák hiányosságai, a felnőtt jelenlét következetlensége.

Fontos különbséget tenni a konfliktus, az agresszió és a bullying között. A konfliktus kölcsönös, az agresszió egyoldalú ártó szándékot tartalmaz, míg a bullying tartós, ismétlődő és hatalmi egyenlőtlenségre épül.

  1. A helyzet pontos feltérképezése
    Meg kell érteni, hogy egyszeri agresszióról, visszatérő mintázatról vagy bullyingról van-e szó. A pedagógusnak fel kell derítenie a csoportdinamikai tényezőket és a kiváltó okokat.

  2. A csoportnormák tudatos alakítása
    A kortárscsoportban közösen kialakított, egyértelmű szabályok és elvárások csökkentik az agresszió előfordulását. Fontos a következetes keretek fenntartása.

  3. A gyermek érzelmi és társas készségeinek fejlesztése
    Asszertív kommunikáció, önszabályozás, empátia, konfliktuskezelés tanítása. A gyermek megtanulja felismerni saját érzelmi állapotait és konstruktívan reagálni a feszültségekre.

  4. A káros viselkedés pedagógiai rendezése
    A cél nem a büntetés, hanem a felelősségvállalás és a társas viselkedés elfogadható formáinak elsajátítása. Fontos a következetes visszajelzés és a helyreállító szemlélet alkalmazása.

  5. Az áldozat támogatása és védelme
    Biztonság megteremtése, meghallgatás, az érzelmi állapot követése. Szükség esetén pszichológus vagy gyermekvédelmi szakember bevonása.

  6. Szülők és szakemberek bevonása
    A hatékony beavatkozáshoz szükséges a családdal való együttműködés, valamint a gyermekvédelmi vagy mentálhigiénés szakemberek támogatása.

A kortárs agresszió korai felismerése és kezelése kulcsfontosságú az egészséges iskolai és kortársi környezet megteremtésében. A pedagógusok feladata:

  • időben beavatkozni,
  • támogatni a sértettet,
  • fejleszteni az agressziót mutató gyermek érzelmi és szociális készségeit,
  • dolgozni a csoportnormák tudatos alakításán,
  • és megelőzési programokat beépíteni a mindennapi gyakorlatba.

A kortárs agresszió nem „gyerekes civakodás”, hanem olyan viselkedés, amely komoly érzelmi és kapcsolati következményekkel járhat, és amely megfelelő szakmai jelenlétet, következetes kereteket és érzékeny beavatkozást igényel.

  • Olweus, D. (1993). Bullying at School.
  • Pepler, D., & Craig, W. (1998). Understanding and Addressing Peer Aggression.
  • Rigby, K. (2014). Peer Relations and Aggression.