Ugrás a tartalomra

Többszörös traumatizáció

Címkék:
Traumahiperarousalelkerülésreménytelenségszorongáskimerülés

A többszörös traumatizáció olyan állapot, amelyben egy személyt életének különböző szakaszaiban vagy egymást követő események során ismételten trauma ér, legyen az fizikai, érzelmi, szexuális vagy társas bántalmazás. A szakirodalomban ez gyakran politrauma néven is szerepel, különösen akkor, ha a traumák különböző típusúak és halmozottan jelentkeznek.

A politrauma (többszörös traumatizáció) nemcsak a traumák számát, hanem azok komplexitását, kombinációját és életkori időzítését is figyelembe veszi. Gyakori példák:

  • gyermekkorban elszenvedett szexuális bántalmazás, majd később iskolai zaklatás,
  • családon belüli erőszak + szegénység + intézményi elhanyagolás,
  • migrációval, meneküléssel vagy háborús tapasztalatokkal együtt járó veszteségek. A többszörös trauma különösen megterheli az idegrendszert és az érzelmi fejlődést. A gyermek nem tud ‘felépülni’ az első traumából, mielőtt a következő bekövetkezik – így a sérülések összeadódnak, és hosszabb távon komplex poszttraumás zavarhoz (C-PTSD) vezethetnek. Pszichés következmények
  • Kötődési zavarok
  • Krónikus szorongás, depresszió
  • Disszociáció, emlékblokkolás
  • Magatartászavarok, dühkitörések
  • Alvászavar, tanulási nehézségek
  • Az alapvető bizalom és biztonságérzet sérülése

Jelenleg erről nincs információ.

  • Trauma
  • Poszttraumás stressz zavar (PTSD)
  • Komplex trauma (C-PTSD)
  • Másodlagos traumatizáció
  • Traumainformált nevelés

A pedagógusok és ifjúságsegítők sokszor találkoznak olyan gyermekekkel, akiknél a nehézségek nem ‘egy traumából’ fakadnak, hanem sorozatos és egymást átfedő traumákból. Ezért különösen fontos:

  • a tünetek komplexitásának felismerése (pl. figyelemzavar + szorongás + kapcsolódási nehézségek),
  • ítélkezésmentes, biztonságot nyújtó légkör megteremtése,
  • állandóság biztosítása (pl. következetes szabályok, kiszámítható tanári viselkedés),
  • nem konfrontatív, hanem támogató kommunikáció alkalmazása,
  • együttműködés szakemberekkel (pszichológus, fejlesztőpedagógus, gyermekvédelmi szolgálat). A politraumatizált gyerekekkel való munka hosszú távú, de sikeres lehet, ha a segítő közeg hiteles, következetes és türelmes.
  • van der Kolk, B. (2014). The Body Keeps the Score.
  • Judith L. Herman (1992). Trauma and Recovery.