Önértékelés
Címkék:
Definíció
Section titled “Definíció”Az önértékelés az a belső pszichológiai kép, amelyet az egyén önmagáról alkot – arról, hogy mennyire tartja magát értékesnek, szerethetőnek, elfogadhatónak. Az önértékelés az identitás magját képezi, és mélyen meghatározza a viselkedést, az érzelmi stabilitást és a kapcsolati mintákat is.
Részletes leírás
Section titled “Részletes leírás”Az önértékelés már kisgyermekkorban formálódik, elsősorban:
- a szülők, gondozók visszajelzésein,
- a szeretet feltétel nélküli vagy feltételes megélésén,
- a sikerélmények vagy kudarcok feldolgozásán keresztül. Az egészséges önértékelés jellemzői:
- az egyén tudatában van a hibáinak, mégsem veszti el önmagába vetett hitét;
- képes értékelni saját teljesítményét, anélkül hogy túl- vagy alulbecsülné magát;
- az önképét nem kizárólag mások elismerésére alapozza. Az alacsony önértékelés:
- gyakran jár együtt szorongással, megfelelési kényszerrel;
- hajlamossá tesz az áldozattá válásra vagy túlkompenzáló viselkedésre;
- hosszú távon rombolja a kapcsolati biztonságot és a tanulási motivációt. Az önbizalom sérülésének lehetséges okai gyermek- és serdülőkorban
- Bántalmazás, elhanyagolás, megszégyenítés
- Iskolai kudarcélmények, túlzott összehasonlítás
- Kritikus, értékelő családi vagy pedagógiai környezet
- Kortársaktól származó folyamatos visszautasítás vagy bullying
- Tartós bizalomvesztés (pl. ígéretek be nem tartása, támogatás hiánya)
Főbb Elemei és Technikák
Section titled “Főbb Elemei és Technikák”Jelenleg erről nincs információ.
Kapcsolódó fogalmak
Section titled “Kapcsolódó fogalmak”- Önbizalom
- Identitás
- Bizalomvesztés
- Szorongás
- Érzelmi biztonság
Gyakorlati jelentőség
Section titled “Gyakorlati jelentőség”Az önértékelés fejlesztése nem gyors beavatkozás eredménye, hanem hosszú távú biztonságos, támogató környezet biztosításán múlik. Pedagógiai szempontból fontos:
- pozitív visszajelzések adása, nem csak teljesítményre, hanem erőfeszítésre is;
- az összehasonlítás kerülése: a fejlődés önmagához képest legyen mérvadó;
- olyan közösségi élmények tervezése, ahol a gyermek kompetensnek élheti meg magát;
- önreflexió ösztönzése: „Mi ment jól?”, „Mire lehetsz büszke?”;
- a hibázás normalizálása: a kudarc nem értéktelenséget, hanem tanulási lehetőséget jelent. Ha az önértékelés stabilizálódik, csökken a szorongás, nő az önállóság és fejlődik az érzelmi rugalmasság.
Források / Ajánlott Irodalom
Section titled “Források / Ajánlott Irodalom”- Rosenberg, M. (1965). Society and the Adolescent Self-Image
- Kádár Annamária (2015). Mesepszichológia 2. – Az önbecsülés fejlesztése gyerekkorban