Önértékelés

Definíció

Az önértékelés az a belső pszichológiai kép, amelyet az egyén önmagáról alkot – arról, hogy mennyire tartja magát értékesnek, szerethetőnek, elfogadhatónak. Az önértékelés az identitás magját képezi, és mélyen meghatározza a viselkedést, az érzelmi stabilitást és a kapcsolati mintákat is.

Részletes leírás

Az önértékelés már kisgyermekkorban formálódik, elsősorban:

• a szülők, gondozók visszajelzésein,
• a szeretet feltétel nélküli vagy feltételes megélésén,
• a sikerélmények vagy kudarcok feldolgozásán keresztül. Az egészséges önértékelés jellemzői:
• az egyén tudatában van a hibáinak, mégsem veszti el önmagába vetett hitét;
• képes értékelni saját teljesítményét, anélkül hogy túl- vagy alulbecsülné magát;
• az önképét nem kizárólag mások elismerésére alapozza. Az alacsony önértékelés:
• gyakran jár együtt szorongással, megfelelési kényszerrel;
• hajlamossá tesz az áldozattá válásra vagy túlkompenzáló viselkedésre;
• hosszú távon rombolja a kapcsolati biztonságot és a tanulási motivációt. Az önbizalom sérülésének lehetséges okai gyermek- és serdülőkorban
• Bántalmazás, elhanyagolás, megszégyenítés
• Iskolai kudarcélmények, túlzott összehasonlítás
• Kritikus, értékelő családi vagy pedagógiai környezet
• Kortársaktól származó folyamatos visszautasítás vagy bullying
• Tartós bizalomvesztés (pl. ígéretek be nem tartása, támogatás hiánya)

Főbb Elemei és Technikák

Jelenleg erről nincs információ.

Kapcsolódó fogalmak

• Önbizalom
• Identitás
• Bizalomvesztés
• Szorongás
• Érzelmi biztonság

Gyakorlati jelentőség

Az önértékelés fejlesztése nem gyors beavatkozás eredménye, hanem hosszú távú biztonságos, támogató környezet biztosításán múlik. Pedagógiai szempontból fontos:

• pozitív visszajelzések adása, nem csak teljesítményre, hanem erőfeszítésre is;
• az összehasonlítás kerülése: a fejlődés önmagához képest legyen mérvadó;
• olyan közösségi élmények tervezése, ahol a gyermek kompetensnek élheti meg magát;
• önreflexió ösztönzése: „Mi ment jól?”, „Mire lehetsz büszke?”;
• a hibázás normalizálása: a kudarc nem értéktelenséget, hanem tanulási lehetőséget jelent. Ha az önértékelés stabilizálódik, csökken a szorongás, nő az önállóság és fejlődik az érzelmi rugalmasság.

Források / Ajánlott Irodalom

• Rosenberg, M. (1965). Society and the Adolescent Self-Image
• Kádár Annamária (2015). Mesepszichológia 2. – Az önbecsülés fejlesztése gyerekkorban