Ugrás a tartalomra

Szocioterápia

Kategóriák:
Pszichológiai és terápiás megközelítésekÉrzelmi és viselkedéses szabályozási nehézségek
Címkék:
kapcsolódásközösségtámogatásérzelmi intelligenciaönismeret

A szocioterápia olyan célirányos, szervezett tevékenység, amely csoportos formában, közösségi keretben segíti a gyermek vagy fiatal személyiségfejlődését, kapcsolati készségeit, szociális beilleszkedését. Nem pszichoterápia, de terápiás hatású, fejlesztő módszerként szolgál a viselkedésproblémák, érzelmi elakadások vagy traumatizáció esetén.

A szocioterápia lényege a kapcsolati tér tudatos alakítása:

  • strukturált csoportfolyamatokon keresztül dolgozik,
  • hangsúlyosak az élménypedagógiai módszerek és az önkifejezést támogató tevékenységek (pl. rajz, kézművesség, dramatikus játék),
  • a hangsúly nem a ‘problémán’, hanem az erőforrásokon és a pozitív kapcsolódáson van,
  • célja az önkifejezés, az önbizalom és a társas kompetenciák erősítése.

Alkalmazható iskolai, gyermekotthoni, bentlakásos vagy terápiás intézményi környezetben is.

Módszerek és eszközök:

  • Kiscsoportos foglalkozások (6–12 fő)
  • Játékos, kreatív gyakorlatok (pl. dráma, alkotás, szimbólumhasználat)
  • Csoportdinamikára épülő megbeszélések
  • Konfliktuskezelő szituációk, szerepjátékok
  • Érzelmi intelligenciát és szociális készségeket fejlesztő programok
  1. Strukturált csoportfolyamatok tervezése
    A foglalkozások egymásra épülő, biztonságos keretet adnak, amelyben a résztvevők fokozatosan tudnak megnyílni és fejlődni.

  2. Élményalapú, kreatív tevékenységek alkalmazása
    Rajzolás, dramatikus játék, alkotás vagy szimbólumhasználat segíti az érzelmek kifejezését és feldolgozását.

  3. Kapcsolati mintázatok tudatosítása
    A csoporthelyzetben visszatükröződnek a résztvevők kapcsolati szokásai; ezek felismerése fontos lépés a változás felé.

  4. Konfliktuskezelő gyakorlatok
    Szerepjátékok és szituációs feladatok segítik a feszültségek oldását, valamint az együttműködés és problémamegoldás gyakorlását.

  5. Pozitív visszajelzések rendszeres használata
    A csoporttagok megerősítése javítja az önbizalmat és növeli a közösséghez tartozás érzését.

  6. Támogató csoportlégkör kialakítása
    Olyan hangulat megteremtése, ahol ítélkezés nélkül lehet megosztani élményeket és érzéseket.

  7. Erőforrás-orientált szemlélet
    A fókusz nem a hiányokon, hanem a már meglévő képességeken, sikerélményeken és belső erőn van.

  8. Reflexiós körök beépítése
    A közös megbeszélések segítik a tapasztalatok értelmezését és a változások tudatosítását.

A szocioterápia segít:

  • az érzelmi és viselkedési nehézségek oldásában;
  • a bántalmazás, traumatizáció közösségi feldolgozásában;
  • a kapcsolati minták tudatosításában és korrekciójában;
  • a gyermekek biztonságos kötődési élményének megerősítésében.

Különösen ajánlott azoknak a gyerekeknek, akik zárt, kiszolgáltatott környezetben élnek, és ahol a feszültségek gyakran csoportosan jelennek meg.

  • Pataki Éva (2003). Szocioterápia gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben
  • Ranschburg Jenő (2003). A serdülőkor lélektana