Szocioterápia

Definíció

A szocioterápia olyan célirányos, szervezett tevékenység, amely csoportos formában, közösségi keretben segíti a gyermek vagy fiatal személyiségfejlődését, kapcsolati készségeit, szociális beilleszkedését. Nem pszichoterápia, de terápiás hatású, fejlesztő módszerként szolgál a viselkedésproblémák, érzelmi elakadások vagy traumatizáció esetén.

Részletes leírás

A szocioterápia lényege a kapcsolati tér tudatos alakítása:

• strukturált csoportfolyamatokon keresztül dolgozik,
• hangsúlyosak az élménypedagógiai módszerek és az önkifejezést támogató tevékenységek (pl. rajz, kézművesség, dramatikus játék),
• a hangsúly nem a ‘problémán’, hanem az erőforrásokon és a pozitív kapcsolódáson van,
• célja az önkifejezés, az önbizalom és a társas kompetenciák erősítése. Alkalmazható iskolai, gyermekotthoni, bentlakásos vagy terápiás intézményi környezetben is. Módszerek és eszközök
• Kiscsoportos foglalkozások (6–12 fő)
• Játékos, kreatív gyakorlatok (pl. dráma, alkotás, szimbólumhasználat)
• Csoportdinamikára épülő megbeszélések
• Konfliktuskezelő szituációk, szerepjátékok
• Érzelmi intelligenciát és szociális készségeket fejlesztő programok

Főbb Elemei és Technikák

Jelenleg erről nincs információ.

Kapcsolódó fogalmak

• Pszichoterápia
• Segítő beszélgetés
• Tudatos közösségépítés
• Csoportdinamika
• Mentálhigiéné

Gyakorlati jelentőség

A szocioterápia segít:

• az érzelmi és viselkedési nehézségek oldásában;
• a bántalmazás, traumatizáció közösségi feldolgozásában;
• a kapcsolati minták tudatosításában és korrekciójában;
• a gyermekek biztonságos kötődési élményének megerősítésében. Különösen ajánlott azoknak a gyerekeknek, akik zárt, kiszolgáltatott környezetben élnek, és ahol a feszültségek gyakran csoportosan jelennek meg.

Források / Ajánlott Irodalom

• Pataki Éva (2003). Szocioterápia gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben
• Ranschburg Jenő (2003). A serdülőkor lélektana