Ugrás a tartalomra

Közösségépítés

Kategóriák:
Kommunikáció és szociális készségekMegelőzés és felkészítésIntézményi és rendszerszintű működés
Címkék:
bizalomegyüttműködéskapcsolódásközösség

A közösségépítés olyan folyamat, amelyben egy csoport tagjai fokozatosan kialakítják az együttműködés, a bizalom, a kapcsolódás és a közös normák rendszerét. A közösség nem pusztán spontán alakul ki, hanem a csoporttagok interakcióin, közös élményein és tudatosan vagy spontán módon kialakított kereteken keresztül formálódik.

A közösségépítés lényegi eleme, hogy a csoporttagok biztonságban, elfogadó légkörben kapcsolódhassanak egymáshoz. Ez a folyamat részben természetes módon (pl. közös időtöltés, spontán szabályalkotás), részben szervezett vagy facilitált beavatkozások útján történik.

A közösségépítés hozzájárul:

  • a kirekesztés, elszigetelődés és konfliktusok csökkentéséhez;
  • a bizalom erősödéséhez;
  • a pozitív csoportnormák kialakulásához;
  • a tanulási és munkastílusok összehangolásához;
  • a társas felelősségvállalás megjelenéséhez.

A folyamat során alakulnak ki azok a látható és láthatatlan szabályok, amelyek meghatározzák, hogyan kommunikálnak egymással a tagok, hogyan kezelik a konfliktusokat, mennyire érzik magukat biztonságban, és hogyan támogatják egymást. A közösségépítésnek vannak spontán és tudatos elemei, de mindkettő a csoport stabilitását és pszichoszociális jóllétét szolgálja.

Tipikus közösségépítő tényezők:

  • közös célok és értékek megfogalmazása;
  • közös élmények és sikerélmények;
  • biztonságos, támogató kommunikációs tér kialakítása;
  • csoportszintű reflexiók;
  • felelősségvállalás egymásért.
  1. Kapcsolódási lehetőségek biztosítása
    Olyan helyzetek teremtése, amelyekben a csoporttagok természetes módon ismerkedhetnek, együttműködhetnek és közös élményeket szerezhetnek.

  2. Közös szabályok és normák kialakítása
    A csoport együttműködése akkor működik jól, ha a normák világosak, mindenki által érthetők és közösen vállaltak.

  3. Közösségi identitás erősítése
    Közös célok, narratívák és élmények segítik, hogy a csoporttagok „mi”-ként tekintsenek magukra, amely csökkenti a rivalizálást és a kirekesztést.

  4. Kommunikációs keretek megteremtése
    Rendszeres, strukturált tér biztosítása a visszajelzéseknek, beszélgetéseknek, konfliktusok rendezésének és élmények megosztásának.

  5. Pozitív viselkedésminták megerősítése
    Az együttműködő, támogató viselkedés láthatóvá tétele és megerősítése elősegíti a bizalom és elfogadás kialakulását.

  6. Közös élmények teremtése
    Olyan helyzetek, projektek, játékok és feladatok szervezése, amelyek elősegítik az összetartozás érzésének fejlődését.

A jól működő közösség alapja a biztonság, az együttműködés és az elfogadás. A közösségépítés:

  • csökkenti a konfliktusok, kirekesztés és bántalmazás kockázatát;
  • erősíti a tanulási motivációt és a csoport teljesítményét;
  • fejleszti a társas készségeket és a felelősségvállalást;
  • támogatja a gyermekek és felnőttek pszichoszociális jóllétét.

A közösségépítés nem egyszeri tevékenység, hanem hosszú távú, folyamatosan fenntartott folyamat, amelyben a pedagógusok, segítők és a csoporttagok egyaránt szerepet vállalnak.

  • Johnson, D. W., Johnson, R. T. (1991). Cooperative Learning.
  • Bagdy Emőke – Telkes József (2015). A segítő beszélgetés lélektana.