Incesztus

Definíció

Az incesztus olyan szexuális visszaélés, amely közeli vérrokonok vagy családtagok között történik, általában a családi hierarchiában magasabban álló (felnőtt) és egy gyermek vagy serdülő között. A fogalom nemcsak a vér szerinti, hanem a jogilag vagy érzelmileg szülői szerepben lévő személyek közötti szexuális visszaélést is magában foglalja.

Részletes leírás

Az incesztus az egyik legsúlyosabb és legtraumatizálóbb formája a szexuális bántalmazásnak, mivel az áldozatot a biztonság és kötődés alapvető közegében – a családon belül – éri a sérülés. Az elkövető gyakran a gyermek

• vér szerinti szülője (apa, ritkábban anya),
• mostohaszülő,
• nagyszülő,
• testvér,
• nagybácsi, nagynéni vagy más közeli rokon. Az incesztuózus visszaélések gyakran hosszú időn keresztül, rejtetten zajlanak, az áldozat bűntudattal, félelemmel, bizalomvesztéssel küzd, és gyakran évekig nem beszél a történtekről. A családtagok gyakran tagadják a történteket, vagy az áldozatot hibáztatják. Pszichológiai következmények Az incesztus hatásai mélyen beépülnek az áldozat személyiségébe:
• krónikus szorongás, depresszió,
• poszttraumás stressz zavar (PTSD),
• disszociációs tünetek,
• testképzavar, szexualitással kapcsolatos problémák,
• kapcsolati nehézségek, kötődési zavarok,
• önsértés, öngyilkossági késztetések. Az incesztus gyakran súlyosbítja az áldozat elszigeteltségét, mivel a család védelme helyett maga a család válik bántalmazóvá.

Főbb Elemei és Technikák

Jelenleg erről nincs információ.

Kapcsolódó fogalmak

• Szexuális bántalmazás
• Családon belüli erőszak
• Latencia
• Traumafeldolgozás
• Jelzőrendszer
• Gyermekvédelem

Gyakorlati jelentőség

A pedagógusoknak, ifjúságsegítőknek és más segítő szakembereknek rendkívül érzékenyen és tudatosan kell kezelniük az incesztus gyanúját:

• egy-egy elszólás, rajz, viselkedésváltozás gyanút kelthet,
• fontos a gyermek meghallgatása ítélkezésmentesen, de nem részletek kikérdezésével – ez a szakemberek feladata,
• minden gyanú esetén kötelesek jelezni a gyermekvédelmi szolgálat felé,
• biztosítani kell a gyermek védelmét, akár elhelyezés-változtatással is,
• hosszú távon pszichológiai, pszichiátriai és szociális támogatásra is szükség lehet. A megelőzéshez hozzátartozik a testtudatosság, a ‘jó és rossz érintés’, a személyes határok tanítása már kisgyermekkorban.

Források / Ajánlott Irodalom

• Finkelhor, D. (1984). Child Sexual Abuse: New Theory and Research.
• Herman, J. L. (1992). Trauma and Recovery.