Ugrás a tartalomra

Segítői kiégés (burnout)

Kategóriák:
Mentális egészség – szűk értelembenÉrzelmi és viselkedéses szabályozási nehézségek
Címkék:
kimerülésstressz

A segítői kiégés (burnout) olyan pszichológiai állapot, amely hosszú távú érzelmi megterhelés, stressz és empátiás kimerültség hatására alakul ki. Jellegzetes tünete a motivációvesztés, a cinizmus és a csökkent hatékonyság érzése.

A kiégés fokozatosan fejlődik ki, és érinti a segítői attitűdöt, a fizikai és lelki állapotot, valamint a kapcsolati működést. A leggyakoribb tünetei:

  • kimerültség, fáradtság,
  • érzelmi eltompulás, közöny,
  • csökkent empátia és türelmetlenség,
  • önértékelési zavarok,
  • testi tünetek (fejfájás, alvászavar). A burnout kialakulásához hozzájárulhat a túlterheltség, a folyamatos krízishelyzetek kezelése, az intézményi támogatás hiánya és az önreflexió alacsony szintje.
  1. Korai jelzések felismerése A segítő képes észrevenni a saját túlterheltségére utaló jeleket (fásultság, ingerlékenység, empátia-csökkenés, testi kimerülés), és nem bagatellizálja őket. A tudatosítás az első lépés a megelőzésben.

  2. Egészséges határok kialakítása A szakmai és személyes tér elválasztása: mikor érhetik el, milyen terhelést vállal, milyen feladat nem az ő felelőssége. A világos határhúzás csökkenti a túlterhelést és a bűntudatból fakadó túlműködést.

  3. Rendszeres szupervízió és teamtámogatás A segítői munka érzelmileg megterhelő; a szupervízió teret ad a feszültségek biztonságos feldolgozására, új nézőpontok megtalálására. A szakmai közösség csökkenti az elszigeteltség érzését.

  4. Öngondoskodás tudatos gyakorlása Ide tartoznak a pihenési szokások (alvás, szünetek), a regeneráló tevékenységek (sport, hobbik), a szociális kapcsolatok ápolása és az érzelmi feltöltődés idő biztosítása. Nem luxus, hanem szakmai szükséglet.

  5. Stresszkezelési technikák beépítése Légzőgyakorlatok, relaxáció, mindfulness, rövid feszültségoldó rutinok. Ezek nem „spirituális extra elemek”, hanem bizonyítottan csökkentik a krónikus stressz fiziológiás hatásait.

  6. Reális elvárások és munkaterhelés újratervezése Prioritások meghatározása, feladatok delegálása, túlzott megfelelési kényszer oldása. A segítő tudatosan megkülönbözteti a „fontos” és a „most azonnal szükséges” kategóriákat.

  7. Érzelmek feldolgozása és reflektív gyakorlatok Naplózás, beszélgetés, szakmai önreflexió segít abban, hogy a segítő ne vigye haza a munkából hozott érzelmi terhet, és ne váljon cinikussá vagy kiüresedetté.

  8. Munka–magánélet egyensúlyának védelme A kiégés egyik legerősebb védőfaktora a stabil személyes háttér és a magánéleti tevékenységek rendszeres tere. A segítő tudatosan „lezárja” a napot, és nem „24 órás szolgálatként” tekint a munkájára.

A burnout megelőzése kiemelten fontos a segítő foglalkozásúak körében. Ehhez szükséges:

  • rendszeres önreflexió,
  • határok meghúzása és pihenőidő biztosítása,
  • szupervízió és támogató szakmai közösség,
  • relaxációs, stresszkezelő technikák elsajátítása. A pedagógusok és ifjúságsegítők számára elengedhetetlen, hogy hosszú távon is fenntartsák belső erőforrásaikat és empátiás kapacitásukat.
  • Freudenberger, H. J. (1974). Staff Burn-Out.
  • Maslach, C., & Leiter, M. P. (1997). The Truth About Burnout.