Bizonytalan kötődés

Definíció

A bizonytalan kötődés olyan kötődési mintázat, amely akkor alakul ki, amikor a gyermek gondozója nem nyújt következetes, kiszámítható és érzelmileg elérhető támogatást. A gyermek nem tudja, mire számíthat: kap-e segítséget, amikor szüksége van rá, vagy éppen elutasítják, esetleg nincs is senki a közelében, aki foglalkozna a szükségleteivel. Ez érzelmi bizonytalanságot, szorongást és a kapcsolatokhoz való ambivalens vagy elkerülő hozzáállást eredményez.

Részletes leírás

A bizonytalan kötődés a korai gyermekkorban alakul ki, általában olyan gondozói viselkedésekre adott válaszként, amelyek:

• következetlenek (hol figyelmes, hol távollévő),
• érzelmileg elérhetetlenek vagy túlzottan kontrollálóak,
• a gyermek jelzéseire nem érzékenyen reagálnak,
• túlzott stresszt vagy kiszámíthatatlanságot visznek a gyermek életébe.

A bizonytalan kötődés három fő típusa:

1. Elkerülő kötődés: A gyermek megtanulja, hogy érzelmi szükségletei nem találnak válaszra, ezért elnyomja azokat és függetlennek, távolságtartónak tűnik. Nem keres segítséget, nem mutat érzelmet, kerüli a közelséget.

2. Ambivalens (szorongó-rezisztens) kötődés: A gyermek nem tudja kiszámítani, mikor kap figyelmet, ezért állandóan szorongó, követelőző, és erősen ragaszkodik a gondozóhoz. Nehezen nyugtatható, állandóan féli az elhagyatást.

3. Dezorganizált kötődés: A gyermek nem tudja következetesen kezelni a stresszt, mert a gondozó egyszerre nyújt biztonságot és veszélyt (pl. bántalmazó vagy súlyosan traumatizált szülő). A gyermek viselkedése kaotikus, előre nem jelezhető.

A bizonytalan kötődés következményei:

• szorongás, bizalmatlanság,
• nehézségek a kapcsolatok fenntartásában,
• érzelmi szabályozási problémák,
• alacsony önértékelés,
• túlzott függőség vagy túlzott függetlenség,
• nehézségek a segítségkérésben,
• megnövekedett kockázat később kapcsolati erőszakra, bántalmazásra.

Főbb elemei és technikák

1. Kötődési mintázatok felismerése A pedagógusok, pszichológusok és gyermekvédelmi szakemberek figyelhetnek olyan viselkedésekre, amelyek bizonytalan kötődésre utalnak: túlzott függőség vagy érzelmi távolság, nehézségek a felnőttekkel való együttműködésben, következetlen kapcsolati minták.

2. Biztonságos felnőtt jelenlét kialakítása Következetes, kiszámítható és érzelmileg elérhető felnőtt jelenléte segít a gyermeknek új kötődési tapasztalatokat szerezni. Nem a régi mintát erősíti, hanem alternatívát kínál.

3. Érzelemszabályozás támogatása A bizonytalan kötődésű gyermekek gyakran nem tanulták meg saját érzelmeiket kezelni. Támogató légkörben, türelemmel megtaníthatók az érzelmek felismerésére és szabályozására.

4. Stabilitás és rutinok biztosítása Kiszámítható napirend, világos szabályok és következetes felnőtti reakciók csökkentik a szorongást és növelik a biztonságérzetet.

5. Terápiás beavatkozások Kötődésalapú terápiák (pl. Circle of Security, Dyadic Developmental Psychotherapy) segíthetnek a kötődési mintázatok újraszervezésében.

6. Szülői támogatás és edukáció A szülők megtaníthatók arra, hogyan reagáljanak érzékenyen a gyermek jelzéseire, hogyan legyenek következetesebbek és érzelmileg elérhetőbbek.

7. Hosszú távú kapcsolat fenntartása A gyermeknek időre van szüksége ahhoz, hogy egy új, megbízható felnőttben bízni tudjon. A rövid, felszínes kapcsolatok nem elegendők a kötődési minta változásához.

Kapcsolódó fogalmak

• Lelki egészség
• Kötődés
• Kötődési biztonság
• Kötődési zavar
• Elhanyagolás
• Trauma
• Érzelemszabályozás
• Szeparációs szorongás

Gyakorlati jelentőség

A bizonytalan kötődés nem jelent visszafordíthatatlan sérülést, de jelentős kockázati tényező a gyermek érzelmi, kapcsolati és viselkedésbeli fejlődésére nézve. Az iskolai és segítői környezet kulcsszerepet játszhat abban, hogy olyan kompenzáló élményeket nyújtson, amelyek csökkentik a bizonytalan kötődés hátrányos hatásait.

Pedagógusok és segítők számára fontos, hogy:

• felismerjék a bizonytalan kötődés jeleit,
• ne értelmezzék a viselkedést rosszindulatként vagy “nehéz gyerekként”,
• következetes, támogató és kiszámítható kapcsolatot kínáljanak,
• ne erőltessék a közelséget, hanem türelmesen engedjék a bizalom kialakulását,
• szükség esetén szakemberhez irányítsák a családot.

A bizonytalan kötődésű gyermek igényli a következetességet, a türelmet és a biztonságos felnőtt jelenlétet – ezek nem javítják azonnal a kötődési mintázatot, de hosszú távon új kapcsolati élményeket kínálnak, amelyek alapján a gyermek újraépítheti a világról és a kapcsolatokról alkotott belső képét.

Források / Ajánlott irodalom

• Bowlby, J. (1988). A Secure Base: Parent-Child Attachment and Healthy Human Development.
• Ainsworth, M. D. S., Blehar, M. C., Waters, E., & Wall, S. (1978). Patterns of Attachment.
• Main, M., & Solomon, J. (1990). Procedures for Identifying Infants as Disorganized/Disoriented During the Ainsworth Strange Situation.
• Siegel, D. J., & Hartzell, M. (2003). Parenting from the Inside Out.
• Verheugt-Pleiter, A. J. E., Zevalkink, J., & Schmeets, M. G. J. (2008). Mentalizing in Child Therapy.