Ugrás a tartalomra

Biztonságos kommunikáció

A biztonságos kommunikáció olyan kommunikációs keret és gyakorlat, amely lehetővé teszi, hogy az érintettek nyíltan, őszintén és önazonosan szólaljanak meg, miközben tiszteletben tartják egymás határait, méltóságát és érzelmi állapotát. Lényege nem a konfliktusok elkerülése, hanem az, hogy a nehéz témák is feldolgozhatóvá váljanak fenyegetés, leértékelés vagy hatalmi nyomás nélkül.

A kommunikáció akkor válik biztonságossá, ha a felek nem kényszerülnek védekező, alkalmazkodó vagy támadó pozícióba pusztán amiatt, hogy megszólalnak. Biztonságos kommunikációban az egyén nem attól teszi függővé a megszólalását, hogy „mi lesz a következménye”, hanem attól, hogy mit szeretne kifejezni.

Ez a kommunikációs forma különösen fontos:

  • pedagógiai helyzetekben,
  • segítő–segített kapcsolatokban,
  • konfliktusos vagy érzelmileg terhelt szituációkban,
  • traumatizált vagy sérülékeny gyermekekkel és fiatalokkal való munkában.

A nem biztonságos kommunikáció jellemzően:

  • megszégyenítéssel, gúnnyal, cinizmussal él,
  • elhallgattat vagy bagatellizál,
  • rejtett vagy nyílt hatalmi fölényt érvényesít,
  • következményekkel fenyegeti a megszólalást,
  • feltételhez köti az elfogadást.

Ezzel szemben a biztonságos kommunikáció teret ad a bizonytalanságnak, a tévedésnek és az érzelmek megjelenésének is, anélkül hogy ezek azonnali korrekcióra, fegyelmezésre vagy minősítésre szorulnának.

  1. Előrelátható és kiszámítható kommunikációs keretek
    A megszólalás szabályai világosak: mikor, hogyan és milyen keretek között lehet véleményt, érzést vagy kérdést megfogalmazni.

  2. Ítélkezésmentes meghallgatás
    A hallgató fél nem minősíti, nem relativizálja és nem értelmezi túl a másik élményét, hanem arra törekszik, hogy pontosan megértse azt.

  3. Érzelmek legitimitásának elismerése
    Az érzések megjelenése nem válik problémává önmagában. A kommunikáció nem az érzések „helyességét”, hanem azok jelentését és hátterét vizsgálja.

  4. Határok tisztelete
    A biztonságos kommunikáció nem kényszerít megosztásra. A megszólalás joga mellett jelen van a hallgatás joga is.

  5. Hatalmi különbségek tudatos kezelése
    Pedagógiai és segítő helyzetekben különösen fontos, hogy a kommunikáció ne erősítse fel a szerepkülönbségekből fakadó kiszolgáltatottságot.

  6. Visszajelzés, nem fegyelmezés
    A reakciók célja a megértés és a tanulás támogatása, nem pedig a kontroll vagy a viselkedés „letörése”.

  7. Hibázás és bizonytalanság megengedése
    A kommunikációs tér akkor biztonságos, ha a tévedés nem jár automatikusan szégyennel vagy következményekkel.

A biztonságos kommunikáció alapfeltétele a támogató kapcsolatok kialakulásának. Hiánya esetén a gyermekek és fiatalok:

  • elhallgatják a problémáikat,
  • alkalmazkodó vagy agresszív kommunikációs mintákat vesznek fel,
  • nem kérnek segítséget,
  • fokozott érzelmi terhelés alatt működnek.

A pedagógiai gyakorlatban a biztonságos kommunikáció:

  • növeli a bizalom szintjét,
  • csökkenti a konfliktusok eszkalációját,
  • támogatja az érzelmi önszabályozást,
  • elősegíti a tanulási és kapcsolati bevonódást,
  • hosszú távon védőfaktorként működik a pszichés sérülésekkel szemben.
  • Rogers, C. (1951). Client-Centered Therapy.
  • Gordon, T. (2003). Teacher Effectiveness Training.
  • Siegel, D. (2020). The Developing Mind.