Csoportszerepek
Definíció
Csoportszerepekről akkor beszélünk, amikor olyan – többnyire nem tudatosan kialakuló – működésmódok határozzák meg, hogy az egyes csoporttagok miként viselkednek, kommunikálnak és pozicionálják magukat a csoporton belül. A szerep nem azonos a személyiség egészével: adott közegben, adott dinamikában jön létre, és idővel változhat.
Részletes leírás
Egy csoport nem pusztán egyének összessége, hanem kapcsolati rendszer. Ebben a rendszerben a tagok különböző funkciókat töltenek be, amelyek részben a saját jellemzőikből, részben a csoport szükségleteiből és elvárásaiból fakadnak. A szerepek gyakran stabilizálják a csoport működését, de bizonyos esetekben rögzülhetnek, és akadályozhatják az egészséges változást.
Gyakran megjelenő csoportszerepek például:
- vezető vagy irányító szerep,
- kezdeményező, aktív szervező,
- közvetítő, békítő,
- követő, alkalmazkodó,
- perifériára szoruló, láthatatlan szerep,
- ellenálló vagy kritikus szerep,
- bűnbakká váló szerep.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem „jó” vagy „rossz” szerepek önmagukban. A probléma akkor jelenik meg, amikor egy szerep beszűkül, kizárólagossá válik, vagy a csoport egészének rovására rögzül.
Főbb elemek és technikák
A pedagógus vagy segítő számára a csoportszerepek felismerése kulcsfontosságú, mert:
- láthatóvá teszi a rejtett erőviszonyokat,
- segít megérteni a konfliktusok mögötti dinamikát,
- támpontot ad a beavatkozás módjához.
Nem a szerep „megszüntetése” a cél, hanem annak rugalmasabbá tétele. Ha egy gyermeknek lehetősége nyílik más szerepben is megjelenni, az növeli a biztonságot, az önbizalmat és a csoport egészének alkalmazkodóképességét.
Kapcsolódó fogalmak
- Csoportdinamika
- Csoportkohézió
- Bullying – az elkövetők és áldozatok típusai
- Kirekesztés
- Iskolai csoportdinamika
Gyakorlati jelentőség
A tudatos szerepfigyelés lehetővé teszi:
- a perifériára szoruló tagok bevonását,
- a túlterhelt vagy túlzott hatalommal bíró szerepek kiegyensúlyozását,
- a bántalmazó vagy kirekesztő dinamikák korai felismerését,
- a csoportkohézió és együttműködés erősítését.
A csoportszerepek nem véglegesek. Biztonságos, reflektív közegben a szerepek átalakulhatnak, és a csoport tagjai új működésmódokat tanulhatnak meg.
Források / Ajánlott irodalom
- Hoza, B. (2007). Peer functioning in children with ADHD. Ambulatory Pediatrics, 7(1, Suppl.), 101–106.
- Hoza, B., Mrug, S., Gerdes, A. C., Hinshaw, S. P., Bukowski, W. M., Gold, J. A., & Blachman, D. R. (2005). What aspects of peer relationships are impaired in children with attention-deficit/hyperactivity disorder? Journal of Consulting and Clinical Psychology, 73(3), 411–423.
- Mrug, S., Molina, B. S., Hoza, B., Gerdes, A. C., Hinshaw, S. P., Hechtman, L., & Arnold, L. E. (2012). Peer rejection and friendships in children with attention-deficit/hyperactivity disorder: Contributions to long-term outcomes. Journal of Abnormal Child Psychology, 40(6), 1013–1026. Forrás megnyitása
Szinopszis
Nyolcéves utánkövetéses vizsgálat az MTA-tanulmány 300, kombinált típusú ADHD-val élő gyermeke körében: azt elemzi, hogy a kezelés után tapasztalt kortárs-elutasítás és a kölcsönös barátság hiánya hogyan járul hozzá a hosszú távú érzelmi és viselkedéses problémákhoz. A kortárs-elutasítás a tüneteket és egyéb tényezőket kiszűrve is előre jelezte a dohányzást, a deviáns viselkedést, a szorongást és az általános funkciókárosodást. A kölcsönös barát megléte ugyanakkor nem védett meg az elutasítás negatív hatásaitól. A szerzők szerint a kortárs-elutasítás kezelése a terápiás tervezés szükséges része lehet. - Mikami, A. Y. (2010). The importance of friendship for youth with attention-deficit/hyperactivity disorder. Clinical Child and Family Psychology Review, 13(2), 181–198. Forrás megnyitása
Szinopszis
Áttekintő tanulmány, amely a barátságot önálló jelenségként vizsgálja az ADHD-val élő gyermekeknél és serdülőknél — megkülönböztetve a kortárselutasítástól és a szociális készségektől. Összefoglalja, mit tudunk e fiatalok közeli barátságairól, és amellett érvel, hogy a stabil, jó minőségű barátságok tompíthatják a kortárselutasítás negatív következményeit. Zárásként a közeli barátságok fejlesztését célzó beavatkozásokat ajánl önálló kezelési stratégiaként.