Társas megerősítés

Definíció

A társas megerősítés olyan visszajelzés, támogatás vagy elismerés, amelyet az egyén másoktól kap, és amelynek hatására egy viselkedés, érzelmi reakció vagy társas szerep megerősödik, gyakoribbá válik vagy stabilizálódik. A megerősítés nemcsak pozitív lehet: a közösség figyelme, elismerése vagy státuszt adó viselkedései akkor is fenntarthatják vagy erősíthetik a viselkedést, ha az ártalmas vagy szabályszegő.

Részletes leírás

A társas megerősítés az egyik legfontosabb mechanizmus, amelyen keresztül az emberek tanulják, hogy mely viselkedéseik társadalmilag elfogadottak, jutalmazottak vagy éppen előnyösek a csoporton belül. Működési alapja, hogy az ember társas lény: a közösség reakciói erőteljes motivációs erővel bírnak.

A társas megerősítés formái lehetnek:

• szóbeli elismerés, dicséret;
• figyelem, érdeklődés, meghallgatás;
• bevonás, szerepajánlás, együttműködés;
• státusz és presztízs biztosítása;
• nonverbális megerősítések (mosoly, bólintás, nyitott testtartás).

A megerősítés hatására az egyén:

• nagyobb önbizalommal vesz részt társas helyzetekben,
• szívesebben ismétli az adott viselkedést,
• stabilabb kapcsolati szerepeket alakít ki,
• jobban érzi magát a közösségben.

Nem minden megerősítés vezet pozitív irányba. A csoportok – különösen serdülők – gyakran káros vagy veszélyes viselkedéseket is jutalmaznak:

• agresszív vagy domináns fellépésre érkező nevetés, figyelem, csodálat,
• szabályszegő viselkedésért kapott elismerés vagy „menőség” státusz,
• kockázatkereső viselkedés (pl. vandalizmus) közösségi megbecsülése,
• szerhasználathoz kapcsolódó elfogadó vagy bátorító visszajelzések,
• bűnözői csoportokban kapott identitás, lojalitás és presztízs.

Ez a dinamika magyarázza, hogy egyes fiatalok:

• miért lépnek be bandákba,
• miért próbálnak ki drogot,
• miért vesznek részt kockázatos vagy destruktív tevékenységekben,
• miért ragadnak benne toxikus kortárscsoportokban.

A viselkedést tehát nem a viselkedés belső értéke tartja fenn, hanem a csoport jutalmazó reakciói.

A tartósan hiányzó megerősítés:

• csökkenti a motivációt,
• fokozza a visszahúzódást,
• gyengíti az önértékelést,
• izolációhoz vagy társas szorongáshoz vezethet.

Főbb elemei és technikák

1. Pozitív, konkrét visszajelzés
   A viselkedés akkor épül be, ha a segítő pontosan megfogalmazza, mit értékel („Tetszett, ahogyan türelmesen kivártad a sorod.”).

2. Közösségi bevonás lehetőségének biztosítása
   A csoportban betöltött szerep, feladat vagy felelősség önmagában megerősítő.

3. Figyelem mint megerősítés
   A hiteles odafordulás, meghallgatás és válaszkészség a legerősebb nonverbális megerősítések közé tartozik.

4. Értékalapú normák megerősítése
   Azokat a viselkedéseket érdemes kiemelni, amelyek biztonságot, együttműködést és tiszteletet támogatnak.

5. A problémás viselkedések akaratlan megerősítésének elkerülése
   A túlzott figyelem, akár negatív formában is, fenntarthatja a helytelen viselkedést. Fontos a fókusz áthelyezése a pozitív alternatívákra.

6. Kapcsolati biztonság megteremtése
   A megerősítés akkor hatékony, ha a gyermek érzi, hogy a segítő kiszámítható, elfogadó és nem szégyeníti meg.

7. A negatív társas megerősítés felismerése és kezelése
   A pedagógusnak vagy segítőnek tudnia kell azonosítani azokat a csoportmechanizmusokat, amelyek káros viselkedéseket jutalmaznak. A cél a normák átalakítása, alternatív szerepek és pozitív státuszlehetőségek biztosítása.

8. Fokozatos megerősítés
   A kisebb lépések és részfolyamatok elismerése segít fenntartani a motivációt.

Kapcsolódó fogalmak

• Lelki egészség
• Pozitív fegyelmezés
• Csoportdinamika
• Motiváció
• Érzelmi támogatás
• Kortárshatás

Gyakorlati jelentőség

A társas megerősítés kulcsszerepet játszik abban, hogyan fejlődnek a társas viselkedésminták. Megfelelő alkalmazása:

• növeli a pozitív viselkedések gyakoriságát,
• erősíti az önbizalmat és az érzelmi stabilitást,
• javítja a csoportkohéziót,
• hozzájárul a biztonságos iskolai és kortársközeg kialakításához.

Ugyanakkor érteni kell, hogy a társas megerősítés az egyik legerősebb tényező a kockázatos vagy ártalmas viselkedések terjedésében is. Ennek felismerése a pedagógiai és prevenciós munka alapfeltétele.

Források / Ajánlott irodalom

• Bandura, A. (1977). Social Learning Theory.
• Wentzel, K. (2010). Students’ Relationships and Motivation in Schools.
• Dishion, T. & Tipsord, J. (2011). Peer Contagion in Child and Adolescent Problem Behavior.