Ugrás a tartalomra

Komplex poszttraumás stressz szindróma (C-PTSD)

Kategóriák:
Pszichológiai és terápiás megközelítésekÁldozattá válás és következményei
Címkék:
Traumaérzelmi szabályozás

A komplex poszttraumás stressz szindróma (C-PTSD) olyan állapot, amely hosszan tartó, ismétlődő vagy a személy kapcsolati biztonságát súlyosan sértő traumatikus élmények hatására alakul ki. A klasszikus PTSD-n túl a C-PTSD a személyiségfejlődés, az érzelemszabályozás és a kapcsolati működés mélyebb és tartósabb zavaraival jár.

A C-PTSD leggyakrabban olyan traumák következtében jelenik meg, amelyek:

  • tartósak vagy éveken át ismétlődnek,
  • a személy nem tud elmenekülni belőlük,
  • a bántalmazóhoz való érzelmi vagy fizikai függés fennáll,
  • a mindennapi élet alapvető biztonságát kérdőjelezik meg.

Tipikus kiváltó helyzetek:

  • tartós gyermekbántalmazás (fizikai, érzelmi, szexuális),
  • elhanyagolás és szeretetmegvonás,
  • családon belüli erőszak hosszú időn át,
  • fogsághelyzetek (emberkereskedelem, elzárás, intézményi abúzus).

A komplex trauma hatásai a következő területeken jelennek meg:

  1. Érzelemszabályozás zavara**
    A személy nehezen tudja kezelni az erős érzelmeket (szégyen, harag, félelem), gyakori a túlzott éberségi állapot, illetve az érzelmi elárasztottság.

  2. Énkép és önértékelés sérülése**
    Tartós szégyenérzet, értéktelenség érzése, „velem van a baj” típusú belső narratívák.

  3. Kapcsolati működés zavara**
    A bizalom nehézsége, függő vagy elkerülő kapcsolati minták, félelem a közelségtől vagy éppen túlzott kötődési igény.

  4. Disszociációs jelenségek**
    Elidegenedés érzése, „kívülről látom magam” élmény, emlékezetkiesések.

  5. A testi működés érintettsége**
    Pszichoszomatikus tünetek, alvászavar, tartós feszültség, fejfájás, emésztési panaszok.

  1. Biztonság megteremtése
    A terápiás munka elsődleges célja a fizikai és érzelmi biztonság kialakítása. Világos keretek, kiszámítható kapcsolat és stabil terapeuta-jelenlét.

  2. Érzelemszabályozó készségek fejlesztése
    Légzéstechnikák, grounding gyakorlatok, megküzdési eszközök tanítása, a túlzott érzelmi aktiváció csillapítása.

  3. Traumafeldolgozás fokozatos megközelítéssel
    A traumák történetbe rendezése, új jelentések kialakítása, EMDR, TF-CBT vagy más bizonyíték-alapú módszer alkalmazása a kliens tempójához igazítva.

  4. Kapcsolati minták újraépítése
    A bizalom, intimitás és határkezelés tanulása terápiás kapcsolatban és a mindennapi interakciókban.

  5. Stabilizációs technikák alkalmazása
    Disszociáció oldása, túlzott éberség csökkentése, testorientált módszerek bevonása (pl. szenzoros szabályozás).

A C-PTSD megértése különösen fontos pedagógusok, segítők és gyermekvédelmi szakemberek számára, mert:

  • a tünetek gyakran rejtetten jelennek meg,
  • a gyermek viselkedése félreérthető lehet (agresszív, visszahúzódó, figyelmetlen),
  • a stabil, kiszámítható kapcsolat erős gyógyító tényező,
  • a túlreagálás és az érzelmi elárasztottság nem „rossz magatartás”, hanem trauma következménye.

A támogató, biztonságos környezet és a szakmai együttműködés kulcsfontosságú a felépüléshez.

  • Herman, J. L. (1992). Trauma and Recovery.
  • Courtois, C. A., & Ford, J. D. (2009). Treating Complex Traumatic Stress Disorders.
  • van der Kolk, B. (2014). The Body Keeps the Score.