Treci la conținut

EMDR

Subiecte:
Mentálhigiéné és kapcsolatok
Categorii:
Abordări psihologice și terapeuticeSănătate mintală
Etichete:
Traumăstresszmegküzdésbiztonság

Acest conținut nu este încă disponibil în limba dumneavoastră.

Definíció

Az EMDR egy bizonyítékokon alapuló pszichoterápiás eljárás, amelynek célja a traumatikus vagy erősen megterhelő élményekhez kapcsolódó emlékek feldolgozásának elősegítése. A módszer abból indul ki, hogy bizonyos élmények nem tudtak megfelelően integrálódni az emlékezeti rendszerbe, ezért később is intenzív érzelmi, testi és kognitív reakciókat váltanak ki.

Részletes leírás

Az EMDR-terápia során az érintett egy korábbi, megterhelő élményre fókuszál, miközben a terapeuta kétoldali stimulációt alkalmaz. Ez leggyakrabban irányított szemmozgás, de lehet váltakozó hang- vagy tapintási inger is. A kétoldali ingerlés segíti az idegrendszer információfeldolgozó folyamatait, és támogatja, hogy az emlék új jelentésbe, kevésbé terhelő formában épüljön be.

A módszer nem a részletes elbeszélésre vagy újraélésre helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy az emlékhez kapcsolódó érzelmi és testi reakciók fokozatosan csillapodjanak. A kliens így képes eltávolodni a túlzottan aktiváló élménytől, miközben megmarad a tapasztalat tudatos emléke.

Az EMDR-t leggyakrabban traumával összefüggő állapotok esetén alkalmazzák, de hatékony lehet szorongásos problémák, veszteségek, bántalmazási élmények vagy tartósan negatív önértékelési minták feldolgozásában is.

Főbb elemek és technikák

  1. Biztonság és stabilizáció – A terápia csak akkor indul, ha a kliens rendelkezik alapvető érzelmi stabilitással és biztonságérzettel.

  2. Célzott emlék kiválasztása – A feldolgozás egy konkrét, érzelmileg terhelt élményhez vagy emlékképhez kapcsolódik.

  3. Kétoldali stimuláció – Szemmozgás, hang- vagy tapintási ingerek váltakozó alkalmazása, amely támogatja az idegrendszeri feldolgozást.

  4. Érzelmi és testi reakciók követése – A terapeuta segíti a kliens figyelmét az aktuális érzetekre, anélkül hogy irányítaná azok tartalmát.

  5. Új jelentések kialakulásának támogatása – A feldolgozás során az élményhez kapcsolódó önértékelés és jelentés fokozatosan átalakul.

  6. Lezárás és integráció – A terápia végén a kliens visszatér a jelenbe, és az újonnan kialakult élményértelmezés stabilizálódik.

Kapcsolódó fogalmak

Gyakorlati jelentőség

Az EMDR különösen hasznos olyan esetekben, amikor a traumatikus élmények „beragadtnak” tűnnek, és a hagyományos beszélgetésalapú módszerek nem hoznak tartós enyhülést. Előnye, hogy viszonylag rövidebb idő alatt is hatékony lehet, és nem igényli a trauma részletes, ismételt verbalizálását.

Pedagógiai és segítői kontextusban fontos tudni, hogy az EMDR kizárólag megfelelő képzettséggel rendelkező szakember által alkalmazható. A pedagógus vagy segítő szerepe ilyenkor az érintett felismerése, támogatása és szükség esetén megfelelő terápiás irányba történő továbbirányítása.

Források / Ajánlott irodalom

  • van der Kolk, B. A. (2005). Developmental trauma disorder: Toward a rational diagnosis for children with complex trauma histories. Psychiatric Annals, 35(5), 401–408. https://doi.org/10.3928/00485713-20050501-06
  • Felitti, V. J., Anda, R. F., Nordenberg, D., Williamson, D. F., Spitz, A. M., Edwards, V., Koss, M. P., & Marks, J. S. (1998). Relationship of childhood abuse and household dysfunction to many of the leading causes of death in adults: The Adverse Childhood Experiences (ACE) Study. American Journal of Preventive Medicine, 14(4), 245–258. https://doi.org/10.1016/S0749-3797(98)00017-8
    Szinopszis
    Az úttörő ACE-vizsgálat (Adverse Childhood Experiences) több mint 9 000 felnőtt adatain mutatja ki, hogy a gyermekkori bántalmazás (érzelmi, fizikai, szexuális) és a diszfunkcionális családi környezet (pl. szülő mentális betegsége, függősége, bebörtönzése) szorosan összefügg a felnőttkori egészséggel. A hét vizsgált ártalomtípus halmozódásával lépcsőzetesen nő a kockázati magatartások (dohányzás, alkoholizmus, szerhasználat) és a vezető halálokok — szívbetegség, daganat, krónikus tüdő- és májbetegség — előfordulása. A korai megterhelő élmények hatása így egész életen át kimutatható.
    Forrás megnyitása
  • Sachser, C., Keller, F., & Goldbeck, L. (2017). Complex PTSD as proposed for ICD-11: Validation of a new disorder in children and adolescents and their response to Trauma-Focused Cognitive Behavioral Therapy. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 58(2), 160–168. https://doi.org/10.1111/jcpp.12640
    Szinopszis
    Klinikai vizsgálat, amely az ICD-11-ben javasolt komplex poszttraumás stressz zavar (komplex PTSD) elkülöníthetőségét vizsgálta 155 traumatizált gyermek és serdülő körében. A latensosztály-elemzés két csoportot azonosított: egy klasszikus PTSD-csoportot és egy komplex PTSD-csoportot, amelynél a poszttraumás tünetek mellett az énszerveződés zavarai is megjelentek. A traumafókuszú kognitív viselkedésterápia (TF-CBT) mindkét csoportnál nagy mértékben csökkentette a tüneteket, a komplex PTSD-vel élők azonban súlyosabb tünetszinttel zárták a kezelést.
    Forrás megnyitása
  • Hughes, K., Bellis, M. A., Hardcastle, K. A., Sethi, D., Butchart, A., Mikton, C., Jones, L., & Dunne, M. P. (2017). The effect of multiple adverse childhood experiences on health: A systematic review and meta-analysis. The Lancet Public Health, 2(8), e356–e366. https://doi.org/10.1016/S2468-2667(17)30118-4
    Szinopszis
    Többszörös káros gyermekkori élmények (ACE) egészségre gyakorolt hatását vizsgáló szisztematikus áttekintés és metaelemzés (37 vizsgálat, több mint 253 000 résztvevő). A legalább négy ACE-t átélt felnőttek minden vizsgált egészségkimenetel tekintetében fokozott kockázatúak voltak; a legerősebb összefüggés a problémás droghasználattal, valamint a másokra és önmagukra irányuló erőszakkal mutatkozott, míg a mentális betegségek, a problémás alkoholfogyasztás és a szexuális kockázatvállalás is erősen kapcsolódott hozzájuk. A szerzők szerint a közegészségügyi fókuszt az ACE-k megelőzésére, a reziliencia építésére és az ACE-tudatos ellátásra kell áthelyezni.
    Forrás megnyitása
  • Tedeschi, R. G., & Calhoun, L. G. (2004). Posttraumatic growth: Conceptual foundations and empirical evidence. Psychological Inquiry, 15(1), 1–18. https://doi.org/10.1207/s15327965pli1501_01