Konfliktuskezelési nehézségek
This content is not available in your language yet.
Definíció
A konfliktuskezelési nehézségek olyan helyzetekben jelentkeznek, amikor egy személy nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, készségekkel vagy belső stabilitással ahhoz, hogy társas, érdekütközéssel járó helyzeteket konstruktív módon oldjon meg. Ez gyakran vezet visszahúzódáshoz, agresszióhoz vagy bántalmazáshoz.
Részletes leírás
A konfliktus az emberi kapcsolatok természetes része, azonban ha a gyermek vagy fiatal nem tanulja meg egészségesen kezelni ezeket a helyzeteket, akkor:
- elkerülő, passzív magatartással reagál,
- vagy épp túlzottan domináns, agresszív viselkedést mutat.
A konfliktuskezelési nehézségek mögött gyakran állhat:
- alacsony önértékelés,
- rossz minta otthonról (pl. erőszakos vagy elkerülő mintázatok),
- meg nem tanult érzelemszabályozás,
- trauma vagy kötődési zavar.
Iskolai környezetben különösen fontos ezek felismerése, mivel a konfliktuskezelési nehézségek:
- fokozzák a zaklatás esélyét (áldozatként vagy elkövetőként),
- rombolják a közösséget,
- akadályozzák a tanulási folyamatot.
Tipikus megnyilvánulási formák:
- Dühkitörés, verbális vagy fizikai agresszió
- Elkerülés, bezárkózás, szorongás
- Mások hibáztatása, felelősség hárítása
- Ironikus, cinikus kommunikáció
- „Lefagyás” (reakcióképtelenség konfliktus esetén)
Főbb elemek és technikák
Jelenleg erről nincs információ.
Kapcsolódó fogalmak
- Lelki egészség
- Szociális készségek
- Érzelmi szabályozás
- Mentális önvédelem
- Empátia
- Erőszakmentes kommunikáció
Gyakorlati jelentőség
A pedagógusok és ifjúságsegítők kulcsszereplők a konfliktuskezelési minták alakításában. Fontos:
- modellt mutatni a konfliktusok békés, következetes kezelésére,
- megnevezni az érzelmeket és viselkedésformákat (pl. „értem, hogy dühös vagy – nézzük meg, hogyan tudod elmondani szavakkal”);
- tanítani konfliktuskezelési technikákat: én-üzenet, kompromisszum, aktív hallgatás;
- lehetőséget adni gyakorlásra: szerepjáték, vitakultúra, közös szabályalkotás;
- nem megszégyeníteni, hanem támogatni azokat, akik nehezen kezelik indulataikat.
A konfliktuskezelési készségek fejlesztése megelőzi a bántalmazási helyzetek kialakulását, javítja a közösségi légkört és erősíti a gyermek önbizalmát.
Források / Ajánlott irodalom
- Edwards, G., Barkley, R. A., Laneri, M., Fletcher, K., & Metevia, L. (2001). Parent–adolescent conflict in teenagers with ADHD and ODD. Journal of Abnormal Child Psychology, 29(6), 557–572.
- Derella, O. J., Burke, J. D., Stepp, S. D., & Hipwell, A. E. (2020). Reciprocity in undesirable parent–child behavior? Verbal aggression, corporal punishment, and girls' oppositional defiant symptoms. Journal of Clinical Child & Adolescent Psychology, 49(3), 420–433. Forrás megnyitása
Szinopszis
A Pittsburgh Girls Study mintáján (N = 2 450) végzett longitudinális vizsgálat, amely a szülői bántalmazó nevelés és a lányok oppozíciós-kihívó zavarának (ODD) tüneteit követte 5 és 16 éves kor között, kétirányú összefüggéseket keresve. A szülői verbális agresszió és a lányok viselkedéses ODD-tünetei kölcsönösen erősítették egymást, a testi fenyítés pedig fokozta az ingerlékenységet és a dacosságot. Az ADHD-tünetek mindkét típusú szülői agresszió súlyosbodását előrejelezték, ami rávilágít a komorbiditás szerepére a nevelési konfliktusok eszkalálódásában. - Canu, W. H., Tabor, L. S., Michael, K. D., Bazzini, D. G., & Elmore, A. L. (2014). Young adult romantic couples' conflict resolution and satisfaction varies with partner's attention-deficit/hyperactivity disorder type. Journal of Marital and Family Therapy, 40(4), 509–524.
- Wymbs, B. T., Canu, W. H., Sacchetti, G. M., & Ranson, L. M. (2021). Adult ADHD and romantic relationships: What we know and what we can do to help. Journal of Marital and Family Therapy, 47(3), 664–681. Forrás megnyitása
Szinopszis
Áttekintő tanulmány a felnőttkori ADHD és a párkapcsolatok összefüggéseiről. A tartós, kiegyensúlyozott párkapcsolat védőfaktor a felnőttkori nehézségekkel — köztük a pszichés zavarokkal — szemben, ám az ADHD-val élő felnőttek kapcsolatai gyakran rövid életűek és konfliktusosak. A szerzők összegzik az ADHD-s és a nem ADHD-s populáció közötti különbségeket, valamint a kapcsolati elégedetlenség kockázatát növelő távoli és közvetlen tényezőket. Rámutatnak a kutatás hiányosságaira és a prevenciós, illetve beavatkozási lehetőségekre. - Wymbs, B. T., Wymbs, F. A., & Dawson, A. E. (2015). Child ADHD and ODD behavior interacts with parent ADHD symptoms to worsen parenting and interparental communication. Journal of Abnormal Child Psychology, 43(1), 107–119.
- Chen, Y.-C., Hwang-Gu, S.-L., Ni, H.-C., Liang, S. H.-Y., Lin, H.-Y., Lin, C.-F., Tseng, Y.-H., & Gau, S.-F. (2017). Relationship between parenting stress and informant discrepancies on symptoms of ADHD/ODD and internalizing behaviors in preschool children. PLoS One, 12(10), e0183467. Forrás megnyitása
Szinopszis
Pedagógusok és iskolapszichológusok körében jól ismert jelenség, hogy a szülői és pedagógusi tünetbecslések eltérnek egymástól — ez a tanulmány azt vizsgálja, hogyan függ össze ez az eltérés a szülői stresszel. 299 tajvani óvodáskorú (4–6 éves) gyermek adatain, strukturális egyenletmodellel elemezve a szülők következetesen magasabb tünetszintet jeleztek az ADHD, az oppozíciós zavar és a befelé forduló (internalizáló) tünetek terén, mint a pedagógusok. A három stresszfaktor közül egyedül a szülői distressz jelezte előre az értékelők közötti eltéréseket valamennyi tünetnél — vagyis ha szülő és pedagógus becslése jelentősen szétválik, érdemes a szülő lelki terheltségét is mérlegelni. - Schorr-Sapir, I., Gershy, N., Apter, A., & Omer, H. (2022). Parent training in non-violent resistance for children with attention deficit hyperactivity disorder: A controlled outcome study. European Child & Adolescent Psychiatry, 31(6), 929–938.