Másodlagos és harmadlagos áldozattá válás

Definíció

A másodlagos áldozattá válás (reviktimizáció) azt a folyamatot jelenti, amikor az áldozatot a bűncselekményt, bántalmazást vagy traumát követően – különösen az intézményrendszerekben – újabb sérelmek érik. A harmadlagos áldozattá válás pedig a közvetett környezet – szülő, pedagógus, segítő – által megélt, átvett traumatizációt jelöli.

Részletes leírás

A másodlagos áldozattá válás során a gyermek vagy fiatal olyan reakciókat tapasztal, amelyek újra megszégyenítik, hibáztatják vagy elutasítják őt. Ez gyakran:

• rendőrségi kihallgatások során történik (ismételt kikérdezés, érzéketlenség),
• iskolai közegben (tanári kételkedés, osztálytársak reakciói),
• családon belül (a bántalmazó védelme, áldozat hibáztatása). Jellemző megnyilvánulásai:
• „miért nem szóltál hamarabb?”,
• „biztos félreértetted”,
• ügyintézés során rideg, mechanikus bánásmód,
• eljárások elhúzódása, hatóságok közötti elakadások. A harmadlagos áldozattá válás érintheti:
• a pedagógust, aki tehetetlennek érzi magát,
• a szülőt, aki bűntudatot él át vagy kontrollvesztést tapasztal,
• a segítő szakembert, aki „magára veszi” a trauma érzelmi súlyát (lásd: másodlagos traumatizáció). Következmények A másodlagos áldozattá válás súlyosbíthatja az eredeti trauma hatásait:
• megerősíti a bizalmatlanságot és szégyenérzetet,
• gátolja a gyógyulási folyamatot,
• elriaszthat a segítségkéréstől,
• elmélyíti az izolációt. A harmadlagos áldozattá válás hosszú távon kiégéshez, empátiás túlterheltséghez vezethet a segítő szakemberekben, illetve kapcsolati zavarokat okozhat a szülők és pedagógusok viszonyában.

Főbb Elemei és Technikák

Jelenleg erről nincs információ.

Kapcsolódó fogalmak

• Áldozathibáztatás
• Reviktimizáció
• Empátiás túlterheltség
• Másodlagos traumatizáció
• Jelzőrendszer

Gyakorlati jelentőség

A pedagógusoknak és segítőknek:

• tudatosítaniuk kell, hogy szavaik és reakcióik megerősíthetik vagy megtörhetik az áldozat bizalmát,
• fontos empatikus, ítélkezésmentes kommunikációt alkalmazni,
• kerülni kell az újra traumatizáló kérdéseket és megjegyzéseket,
• fel kell készülniük az áldozattal való találkozásra (képzés, protokollok ismerete),
• szükség esetén szupervízióval, kollegiális támogatással saját megterhelésüket is kezelniük kell. A megelőzés kulcsa az érzékenyítés, az intézményi kultúra fejlesztése, valamint a gyermekbarát eljárások elterjesztése.

Források / Ajánlott Irodalom

• Herman, J. L. (1992). Trauma and Recovery.
• van Dijk, J. (2009). Free the victim: A critique of the western conception of victimhood.